Az éremnek mindig két oldala van, sőt, van egy harmadik is, az éle, csak erről sokan elfeledkeznek. 2004-ben nyomatni az alap grunge bandák gyökereiből fakadó gitárzenét gyökérségnek tűnik, mert minek is gyalázzuk a régi hősök emlékét?    De talán pont ez volt a poén benne, hogy újra feltalálták a letargiát, ezt a bármikor előkaparható gumicsontot, nem tudom.   Jason Newsted alapította eme bandát, majd jókor ki is szállt belőle, mert csontig égette volna magát velük.  

Ez kérem jelen esetben a kiherélt kutya esete. Arról a nyomorult jószágról beszélek, amelyik már harapni sem tud kínjában, csak ugatgat.  Kétségtelenül rockzene ez valahol, nem is kezdődik rosszul az album, csak aztán fokozatosan megy át nullába.   Az álomtabletta előkerül a harmadik számra, és a negyediktől már alszol is.   Közben még érzékeled, hogy megtalálták a zongorát is, persze az sem segít rajtuk. Jó az énekes, tisztán intonál, és ha nem is megy túl magasra, megbízhatóan adja elő magát, lehet rá építeni, ez rendben. Csakhogy nincs egy deka gitárszóló, sem egy váratlan fordulat, sem egy jó refrén, semmi különös. Szódával elmegy, egyszer meg lehet hallgatni, lapozzunk! 6/10

Kiadó: Surfdog Records   Ország: USA    Tagok: Dylan Donkin - gitár, ének    Adam Donkin - basszusgitár   Brian Sagrafena - dob    Adam Garcia-gitár, billentyűk