Alice Coltrane harmadik szólóalbuma. Ezen a korongon az összes felvételt a művésznő jegyzi, ami szép teljesítmény. A nyitó, közel 14 perces címadó szám ugyan erős Sun Ra uánérzés, de a korszak két legnagyobb szaxofonosa fújdogál itten: Joe Henderson és Pharoah Sanders! Nagyon jókat tülkölnek, még éppen a befogadhatóság határán belül, könnyedén és felszabadultan.

Alice Coltrane több számban zongorázik is, és talán ebben jobb is volt, mint a hárfapengetésben. Négy felvétel van az egész lemezen, négy hosszabb tétel, nagyon kellemes hangulatot árasztanak.  A második Turiya-Ramakrisha jelzi az előadó vallásos szellemiségét, amit a sok csengettyű is hangsúlyoz. Ezek a csengők, kolompok, shakerek egyébként több lemezén is garázdálkodnak. Átütő erejű a spirituális feeling, ettől olyan szokatlan felfogású a szeánsz, nem egysíkú a lüktetés.

Ron Carter közreműködött a bőgőnél, ezt érdemes kiemelni, mert nem véletlenül az egyik legjobb a műfajban, nagyon finom billentéseket hozott ide, a doboknál viszont egy Ben Riley nevű fazon ült, és ez meg is látszik a doboláson, ami sajnos minden fantáziát nélkülöz.  A harmadik tételben a fúvósok altfuvolára váltanak, ami alapból csodás hangszer, csak valamiért durván hamisan szólnak. Valószínűleg szándékosan. Ez kicsit zavaró. Viszont maga a szám jó, a hárfás hullámzás kifejezetten megdobja. (Blue Nile) A záró Mantra című felvétel több mint negyedórás sűrű massza, Henderson és Sanders jellegzetes frazírjaival.    8/10

Kiadó: Impuse! Records     Ország: USA   Tagok: Alice Coltrane - hárfa, zongora    Pharoah Sanders - tenorszaxofon, alt fuvola, harangok     Joe Henderson - tenorszaxofon    Ron Carter - bőgő, basszusgitár      Ben Riley - dob