A tenorszaxofon mélysége sokak szívét meglágyította már, azonban a metróalagút közeli rezgéseket csak a bariton tudja. Állítólag a fúvós hangszerek királynője ott lakik ebben a csőben. Aki bírja a gyomorban rezgő brummogtatást, annak Dana Colley munkáira érdemes rákeresni. A fúvós 1961. október 17-én született Portlandben. A fickó basszusklarinéton, baritonszaxofonon és tenoron is játszik. Rendhagyó eset. Nem szólózik, nem játszik jazzt, nem érdekli a fúziós zene, sem az instrumentális muzsika, kizárólag énekesekkel felálló bandákat kísér. Egyik állandó harcostársa volt a 46 évesen elhunyt Mark Sandman. Mark kultikus figurája volt az amerikai underground színtérnek.

A két muzsikus Morfium nevű zenekarának mindegyik lemeze igazi csemege. A borítók mindent elmondanak az álomképeket festő zenéről.  Szerintem itt Colley csúcsformában működött, nem cifrázta túl, pont annyit tolt oda, amennyi kell. Sandman pedig nevéhez híven maga volt az álomhozó, búgó hangú Elvis-imitációként, kéthúros basszusgitárral alapozta meg a kábítóan hipnotikus hangulatot. Kissé elborult, ”művészkedő” art rock produkció ez, sűrű, mint a székely gulyás, és velős mint egy tál pörkölt.  Az Orchestra Morphine és a Vapors of Morphine együttesek a Morphine emlékét ápolták, vagyis a fent nevezett lemezek dalait adták elő. Lásd: Orchestra Morphine – Live on Tour 2000        7/10

Kiadó: Morphine           Ország: USA      Tagok: Mark Sandman - basszusgitár, orgona   Dana Colley - fúvósok   Jerome Deupree - dob