Ha az Iron Butterfly nem oszlik fel, feltehetően soha nem ismeri meg a világ a Captain Beyond hangfestészetét. A gitáros, Larry "Rhino" Reinhardt, és a basszusgitáros Lee Dorman alakították a zenekart, miután kiváltak a Butterflyból. Közös erőfeszítéssel olyan zenei elegyet kívántak létrehozni, mely szakít a szokásos sémákkal, komoly erőfeszítést igényel a hallgatótól, mint befogadótól és a zenésztől, mint előadótól. Ez csak részben valósult meg: túlságosan progresszívnek nem nevezhetnénk ezeket a pörgős rock tételeket, de ami a dobolást illeti, abban valóban szenzációs teljesítményt mutatott fel Bobby Caldwell, aki korábban Johnny Winter blues zenekarában működött.

Leginkább az ő dobolása miatt érdemes hallgatni ezeket a dalokat, bár Rod Evans, a korai Deep Purple énekese sem volt rossz a mikrofonnál, és Rhino is szépen tekert. Mégis a dobtémák hasítanak a legjobban, a szünetelés, a rápörgetések, a lábdob és a pergők használata mind-mind kiemelkedő tehetségű zenészre vall. Sajnos a stúdiótechnika még nem állt a helyzet magaslatán, ez érezhető is a lemezen.

A nyitó szám, a Dancing Madly Backwards a legnagyobb dobás, (George Lynch is lemezre vette 2004-ben), furcsán tördelt téma, jó adag lendülettel. A lendület nem áll le a továbbiakban sem, a Mesmerization Eclipse ( ezt pedig az Entombed dolgozta fel) szintén erős, húzós szám, mint ahogy az egész lemez az, egészen a 10. nótáig kell várniuk a balladák kedvelőinek, és abban sem viszik túlzásba az érzelmességet.
A bemutatkozó albumon tehát a fémes hangzás dominált, majd jött Guille Garcia, a kongás és Reese Wynans billentyűs, akik sokat finomítottak a zenén, velük jelent meg a Captain Beyond kettes és hármas albuma.  8/10

Kiadó: Capricorn   Ország: USA   Tagok: Rod Evans - ének Bobby Caldwell - dob Larry Rheinhart - gitár   Lee Dorman - basszusgitár