Akira Takasaki 1961-ben született Osakában, és 1981-ben alapította meg a legendás Loudness zenekart, akik az elsők között játszottak heavy metalt Japánban. Már a megalakulás évében elkészült bemutatkozó nagylemezük, melyet a nemzetközi piacon is jegyzett sikeres folytatások követtek. A gitáros azonban nem elégedett meg ezekkel, 1982-től szólólemezeket is megjelentetett. Az instrumentális gitárzene kedvelői számára érdekes élmény lehet mindegyik korong. A lemezek persze akkor jók, ha ezeken nem kizárólag a gitár dominál, ezért külön bónuszpont jár Akirának a basszusgitár és a dob alapos kihasználása miatt. A dobritmusok sok sűrű aprítással, tempóváltással ellenpontozzák a szárnyaló szólókat, de a basszus-kilengések is hasonló szépségeket adnak elő.

Az 1982-es Tusk Of Jaguar még nem annyira kiérlelt anyag, erősen Loudness izű, viszont a KI 1994-ből óriási! Teljesen olyan, mintha tegnap készült volna, és ma dobták volna piacra. Friss, modern, őrült virgázás. Ránézésre is kiderül, kerüli a megszokott sémákat a srác. Mert miből is áll az Akira-jelenség? Nehéz körülírni, de az tény: az ürge bőven rendhagyó eset. Villogó ledek vannak ESP gitárja nyakán, félrefordított baseball-sapiban nyomul, fejkendőben, még ma is, hatvanhoz közeledve! A KI megjelenésekor még csak 33 éves kölyök volt, ehhez képest meglepő, hogy helyenként elmélkedős-filozofikus hangvétel uralkodik az egyébként elég velős és rázós albumon, ami nála annyira nem jellemző. Van zúzás, de rendesen, ám a játékos gitárfutamok miatt mégis ez talán a legjobb lemeze, az összhatás miatt. Ennek oka pedig az ötletességben van.

El is értünk Akira Takasaki legerősebb pontjához, ez pedig a kreativitás. Ha meghallgatunk két Gary Moore lemezt, tudjuk milyen a harmadik, és még sorolhatnánk az ugyanabban a megközelítésben fogant gitáros-lemezeket, míg Akira nem szereti ismételni önmagát. A KI egy letisztultabb, nyugisabb, ha úgy tetszik elvontabb világot tár elénk. Ezt követően jött a szigorú WA 1996-ban, ami inkább hasonlít egy Helmet, vagy Korn lemezre, legalábbis első hallásra. De a darálós témák közé ilyen szólókat nyomatni csak a legnagyobbak tudnak. Meg aztán a japán harcmodor, ne feledjük el, ez utolérhetetlen ízt ad a játékának, aki nem hallja, nem tudhatja, milyen is ez. De ez már egy másik lemez... A KI minden idők egyik legjobb gitáros szólólemeze. Érdemes vele tenni egy kísérletet. 9/10

Kiadó: EastWest Japan        Ország: Japán                 Tagok: Akira Takasaki - gitár    Akira Sakamoto - basszusgitár   Teruyuki Iga - dob   Tomo Tsuyura - dob