San Francisco, hatvanas évek vége, hippi-korszak. Mi történik, amikor a terjengő divathullámok forradalmi eszmékkel találkoznak? A kemény és könnyű drogok; a pszichedelikus, „tudattágító” zene; a színes ruhák, a hangzatos jelszavak, mind-mind a szabadság eszméjének fennköltségét hivatottak erősíteni, ám e forradalmi ifjak akkori tevékenységei a szabadosság fogalma köré legalább annyira köthetők, mint a valódi béketörekvésekhez. Mint minden mozgalomnak, ennek is voltak elkötelezett hívei, és az alkalmat remekül kihasználó „ragadványai” is.
Az első csoportba kell sorolnunk ezt a különös nevű együttest: It’s a Beautiful Day, vagyis „Csodás napunk van ma”.

Az IABD egyike volt az úttörő jellegű csapatoknak. Elsők között használtak hegedűt a rockzenében, ügyesen hangszereltek, férfi és női énekhangot variáltak egymással, blues alapú muzsikájukban tudatosan kerülték a lerágott csont témákat. Szövegviláguk hihetetlen bárgyúságai ellenére is kiváló szerzeményeket jegyeznek. Első albumuk a borzasztó gyermekded refrénű White Bird, és a hozzá hasonlóan gagyi Girl With No Eyes kivételével csupa figyelemre méltó művet tartalmaz. (A Time is, Bulgaria, Wasted Union Blues - erősen ajánlottak!) Később sajnos számos tagcsere ment végbe a zenekarban, ami fokozatosan gyengülő színvonalat, végül feloszlást eredményezett. Mindezekkel együtt a hatvanas évek végén ez a csapat csúcsformában muzsikált, ahogy azt korai felvételeik is bizonyítják.  7/10

Kiadó: CBS     Ország: USA    Tagok: David LaFlamme - hegedű, gitár, ének     Linda LaFlamme - ének, orgona    Hal Wagenet - gitár        Pattie Santos - ének      Mitchell Holman - basszusgitár      Val Fuentes - dob