A nagylemez kiadási ideje bizonytalan: egyes források szerint még 1979 decemberében, azaz a felvételek elkészülte után azonnal piacra került, máshol ezt csak a következő év elejére datálják. Annyi bizonyos, hogy a munkafolyamat 1979 telén vette kezdetét. Az összeülés hasonló volt, mint több korábbi Hubbard-lemez során, és első ránézésre a felvételek hossza is azt sugallja ez megint egy szabad szellemiségű, műfajokhoz nem szívósan ragaszkodó, izgalmas jazz-rock album, ám valójában ekkor már olyan mértékű volt a popzene, elsősorban a diszkó (funky alapú soul-pop) elterjedése, hogy az a jazz berkeiben is otthagyta a nyomát.

Lényegesen lágyabb itt már a zenei alap, mint a hatvanas években, az elvontabb témák eltűntek, a fejhallgatók helyett a táncparkett hangfalait célozták meg vele a kiadó emberei. Ezzel együtt ez egy kiváló album. Erősen javallott azok számára, akiket nem zavar a rádióbarát megjelenítés. A dögös borítóban nagyon király zene lapul. A trombita hangzása az, ami itt mindent visz. A nyolcvanas évek polírozott hangvétele, és ez a bőven vegyes felvágott jellegű akármicsoda sem tudta elrontani a zseniális trombitaszólamokat. Itt már nem annyira fiatal a szólista, és tudvalévő, minél idősebb a zenész, annál profibb a hangszerén. Ötlettelen dobolás, egyszerű zötyögés az egész kíséret, ám a fúvós szekció egy az egyben zseniális, és amit Freddie Hubbard művel, azt kevesen tudják. Érdemes csak az ő dallamaira koncentrálni, mert az tényleg örömzene. 

Kiadó: Columbia    Ország: USA      Tagok: Freddie Hubbard - trombita   Larry Klein - basszusgitár   Carl Burnett - dob   Billy Childs - billentyűk  Hadley Caliman - tenor szaxofon, fuvola     Philip Ranelin - pozan   Paulinho Da Costa - ütűhangszerek   valamint  George Duke - billentyű    Jeff Baxter - gitár

8/10