Ebben a produkcióban nem Neil Ardley a főszereplő, hanem az 1969-ben elhunyt Mike Taylor, az ő öröksége elevenedik meg a népes létszámú muzsikus tolmácsolásában, Neil Ardley vezényletével, gazdagon tálalt előadásban. Erősen rezes központú művek ezek, trombita, szaxofon uralkodnak a rockos alapokon, amíg be nem száll a csodás énekhang, amely ezen a lemezen, konkrétan az I See You című tételben szól a leggyönyörűbben. Szinte már túlságosan is érzéki, mesterkéltség vagy hűvösség igazán alig érezhető, nagyjából a harmadik percnél már hátborzongató, hogy énekelni így is lehet, hihetetlen.

A Song of Love Gershwin fazonban feszít, míg a Summer Sound - Summer Sights jelzi a legjobban, hogy ez nem Ardley lemez, mert ezt a fajta őrületet, ezt a beborulást nála soha nem érezhetjük. Mondanom sem kell Norma Winstone ezt is zsigerből vágja, úgy, mint a sicc. A Jumping Off The Sand vibrafonos, basszusklarinétos, fuvolás, énekes miabigyó, a Black And White Raga pedig egy olyan elszállás, ami Miles Davis lemezein is lehetett volna akár, ha a zongora nem lenne túl könnyed ahhoz. A tenorszaxofon szépen duruzsol, majd a trombitás lenyesi az ívet, nincs tovább. Sajnos.  9/10

Kiadó: Trunk Records   Ország: Anglia    Közreműködők: Barbara Thompson - fuvola, altsz.   Ian Carr - trombita Bob Efford - oboa, tenorsz. fagott   Dave Gelly - basszusklarinét    Peter Lemer - bill.    Alan Branscombe - vibrafon    Jon Hiseman - dob  Norma Winstone - ének