Méltánytalanul keveset tudnak ma az emberek Szabó Gáborról, pedig kétségkívül minden idők egyik legjobb gitárosa volt, még akkor is, ha technikai értelemben nem volt képes meghökkentő bravúrokra. Sem villámsebes szólók nem voltak jellemzők rá, sem olyan újítások, melyektől elképedt volna szakmabeli, vagy a hétköznapi zenehallgató, ennek ellenére kiemelkedő tehetsége a mai napig tetten érhető.

Olyan muzsikus volt, aki nem a szélsőséges bravúrok oldaláról közelítette meg a zenét, hanem az önkifejezés felől. Úgy vélem nem sokan vitatnák azt a meglátásom, hogy közel sem volt akkora formátumú előadó, mint mondjuk Al Di Meola vagy Larry Coryell, esetleg George Benson, és mégis volt valami a muzsikájában, ami őt egyedivé tette, s ami által maradandót tudott alkotni. Egyszerű, könnyen nyomon követhető gitárjátékát ugyanis érzelemmel töltötte meg. 

Az Egyesült Államokba kivándorolt magyar gitáros vitte magával a gyökereit, a magyarságát, a zenei kötődését ahhoz a népzenéhez. amit aztán  - ha csak kicsiben is, ha csak nyomokban is - de saját műveiben érvényre juttatott. Szabó az elsők között játszott fúziós jazzt, korábban mint például Miles Davis, Herbie Hancock, vagy Tony Williams, ezért már csak a műfajok közötti képzeletbeli híd létrehozása miatt is emlékeznünk kell rá.

Ez a lemeze talán életműve legjobban sikerült darabja. Nincsenek felesleges hangok, nincs másoknak való megfelelés, és van egy elképesztően jó zenész gárda, akikre lehet támaszkodni. Ebből fakadóan nem tipikusan gitárzene ez, minden hangszer teljes jogú tagja a csapatnak, nagyszerűen beosztják egymás között a játékidőt. Kissé avantgardba hajló kamarezene. Szabón kívül nekem különösen George Ricci gordonkázása tetszik, ha csak ő kísérné a gitárost, már az is élmény lenne. De mindehhez még a dobok, a kongák, a kürtök, a hegedű… szinte már sok is a jóból. Az első szám a Galatea’s Guitar olyannyira kifinomult, és modern átdolgozása az Erdő, erdő de magas a teteje című népdalnak, hogy alig hihető az 1968-as évszám.  8/10

Kiadó: Skye Records     Ország: USA   Tagok: Szabó Gábor - gitár  Kabók Lajos - bőgő    George Ricci - cselló   Jim Keltner - dob    Brooks Tillotson, Ray Alonge, Tony Mirand - fúvósok       Jim Stewart - ütőhangszerek Hal Gordon - konga    Gary McFarland - zongora    Julius Schacter - hegedű