Mindössze egy hivatalos nagylemeze készült ennek a Southamptonban alakult zenekarnak. Az együttes az Earth Wind And Fire és az IF csapásirányát követte: fúvósokkal gazdagon megtámogatott fehér funky zenét játszott. Ma már nehéz elképzelni, hogy a hetvenes években ezek a basszusgitárra épülő dallamos rock felvételek simán megszólalhattak bármilyen diszkóban, vagy zenés helyen, ahová a szórakozásra vágyó közönség hétvégén összegyűlt egy kis táncmulatság kedvéért.  John Cartwright volt a basszer, Bruce Roberts a gitáros, a dobos pedig Pete Hunt. Ehhez a trióhoz társultak a rezesek: Ron Taylor altszaxofonos, és Chris Gower harsonás. Közreműködött még egy bizonyos Don Shinn nevű zongorista.

A hangzóanyag nem igazán remekmű, inkább a kellemes hallgatnivaló kategória. A szerzemények a korszak tipikus lenyomatai, nincs bennük semmi kiugróan érdekes, azonban a remek hangszerelések miatt érdemes egy próbát tenni a nagylemezzel. Számos későbbi funk rock, vagy funk alapú pop előadó muzsikája táplálkozik innen, pl. Jamiroquai, Freak Power, vagy Prince. Hogy Southamptonban miért pont ezt a jellemzően amerikai, elsősorban Detroit és Chicago környékén divatos műfajt vették elő a derék britek, az éppolyan rejtély, mint a Bermuda háromszög, jobb, ha nem törjük a fejünket rajta.        7.5/10