A londoni The Quireboys bemutatkozó lemeze nem sokkal azután készült el, amikor az államokban egy bizonyos The Black Crowes hatalmasat tarolt a Shake Your Money Makerrel. Talán nem volt véletlen a két zenekar közti hasonlóság, már ami a hetvenes évek hangulatát és az erőteljes billentyű használatot illeti. A hangzás (és némiképp a siker is) egészen különböző volt. Az amerikaiak déli folk elemekkel díszítették az alap rock'n roll muzsikát, míg az angolok a The Facesből és Rod Stewartból merítettek.

Az A Bit Of What You Fancy-t annak idején Ozzy neje, Sharon producelte. Tettek bele egy kis pénzt, szólt is a korong pöpecül, a mai napig meg lehet hallgatni, pedig nem egy izgalmas muzsika. Tök egyszerű kocsmanóták, mégis van bennük valami. Mindenek előtt érzés. Azután kellemes dallamok, és nem mellékesen egy bárzongora. Ez adta az alapot, erre ment rá a herfli, a slide gitár, a szövegeket izomból tolta egy rekedt hang, és hát az olyan számcímek, mint a Sex Party, vagy a Whipping Boy magukért beszélnek. Ezt nem kell hosszan boncolgatni, ismerkedés fiúknak és lányoknak alapfokon.

Annak idején meglepett, hogy nem lett belőlük egy Guns’N Roses kaliberű banda, mert a potenciál megvolt bennük ehhez. Persze a jó bemutatkozás még kevés, a szakma és a közönség is várta a folytatást, ami egyre késett. Végül évekig húzódó szünet után a Bittersweet and Twisted című korong következett, és vele együtt a súlyos bukás. Nem volt egy tisztességes dal az egész albumon, talán a Tramps and Thievesben volt némi életerő, és még bírtam a lassú, nyugis Hates To Please hangulatát is, de ennyi. Olyan nóták mint a 7 O'clock vagy a közönségénekeltető Sweet Mary Ann többé nem születtek a britektől...

2021-ben azonban felvették újra ezt a legendás anyagot, és modern hangzással kiadták, de valahogy mégis ez a régi változat tetszik jobban füleimnek, talán mert már megszoktam. A csapat legutolsó nagylemeze az Amazing Disgrace 2019-ben jelent meg, ez is tartalmaz néhány kellemes Stones-jellegű nótát.    10/10