Elképesztően laza, energikus, szemtelen és szókimondó társulás Norvégiából, a csodás fjordok környékéről, ahol elvileg semmi oka nem lenne az embernek a dühöngésre, és mégis... Valamiképpen pont innen szabadultak a világra 2011-ben ezek az ördögfiókák, akik képtelenek komolyan venni magukat.

Már a nevük is sokatmondó, engem annak idején már ezzel levettek a lábamról, így most örömmel adok hírt az új lemezükről. Be kell vallanom teljesen beszippantottak azzal a féktelen, őrült előadásmóddal, ami őket jellemzi. Nem mondanám túl izgalmasnak a zenei világukat, de ezt a fajta csont primitív, ősi erejű rock'n roll muzsikát csak így érdemes előadni. Ide nem illik a finomkodás, a cifrázás, még az akusztikus balladák sem, itt túrni kell ezerrel, és abban ők utolérhetetlenek.

A tagság: Ivar Nikolaisen - ének, Eirik Melstrøm - gitár, ének,  Kim Skaug - gitár, ének, Magne Vannebo - dobok és Lars Gulbrandsen - basszusgitár. Lemezeik száma a frissen megjelent kiadvánnyal együtt hat, átlag kétévente követnek el egy-egy ilyen merényletet a közízlés ellen, és most valószínűleg világra szabadították életük legjobb dobását, mert ez a rövidke (34 perces) album igazi energiabomba! Vidám és keserű, gyors és középtempós tasli a konzumtársadalom arcára. 

A vidámságot a szándékosan polgárpukkasztó szövegek és a glam punkba hajló vokálok adják, a keserű dühöt pedig Ivar Nikolaisen varjúkárogásra emlékeztető rekedt ordítozása. Ezt az orgánumot minden valamire való zenekar azonnal elzavarná a tagságából (sőt, be sem venné) ide viszont tökéletesen illik. A hangzásról eszünkbe juthat ezer hasonló zenekar kb. a Motörheadtől a korai Tankcsapdán át a Scumbag Millionaire gárdájáig (Hellacopters, The Wildhearts, The Dog's Damour, stb) de egyikben sincs ennyi spiritusz, ennyi életerő, ennyi állatkodás, mint bennük. 

A most megjelent dalgyűjtemény ezt kiválóan példázza: Nem lehet elég hangosan hallgatni, sem kivenni a lejátszóból. Az egyetlen szépséghiba, hogy a legideálisabb hallgatóság ehhez a tizenévesek lennének, ám ők valószínűleg soha nem találkoznak még hasonlóval sem, hacsak nem élnek Norvégiában. A világ többi részén aligha kap ez a lemez komolyabb reflektorfényt, pedig igazán megérdemelné, mint ahogy az egész zenekar jót tenne a betokosodott agyú össznépi társadalomra, de... ez van. Kész. Passz.

Bárcsak hosszabb lenne egy kicsit... még jobban lelkesednék érte, de így is tökéletes egy kiadós futáshoz, vagy bármilyen pörgős testmozgáshoz, aki a gyors és friss rockzenét szereti, kattanjon rá!   9/10