A baszk származású Chivo angol nyelvű felvételein a kilencvenes éveket, közelebbről a Seattle-hangzás prominens bandáit idézi, több-kevesebb sikerrel. Az énekhang kiváló, legalább olyan markáns és erőteljes, mint amilyen annak idején a Soundgarden, Stone Temple Pilots, vagy Pearl Jam zenekarokban volt (Még az Ugly Kid Joe is eszünkbe juthat), a dalok sem rosszak, sokfelé kanyargó, erőteljes felvételek, azonban a zenei alap nem több mint dallamos darálás.

Saját megfogalmazásuk szerint Black Sabbath gyökerű grunge muzsikát játszanak, de ez csak részben igaz. A lehangolt gitárok megvannak, a riffek azonban már el-eltünedeznek, a dob-basszus együttműködés említést sem érdemel. Kár értük. Mert óriásit szólnának a nóták egy tehetséges gitárossal. Itt mutatkozik meg, hogy az Alice In Chains, - mely banda feltehetően első számú ihletője a derék baszkoknak - mennyire erős volt ezen a téren is. A Chivoban egész egyszerűen nincsenek kiemelkedő gitárfutamok, sűrű masszává áll össze a kíséret, a szólók borzasztóan vérszegények, csak a folyamatos duruzsolás hallatszik, illetve a nyegle, arcba mászó ének. Egyszer-kétszer meg lehet hallgatni ezt a lemezt, különösen a műfaj kedvelőinek, de messze nem alapmű. Fogalmazzunk úgy, hogy ügyes próbálkozás.  6.5/10