Az első Kraftwerk kiadvány mindössze négy felvételt tartalmaz. Egyik sem rigófütty. De mindegyik borzasztóan izgalmas, érdekes szerzemény. A RuckZuck egy korai Organisation nóta alapjaira épül, és kifejezetten vidám, már persze Kraftwerk mércével mérve. Nagyszerű a fuvola-dob-basszus hármasa, a sodrás, amit együtt létrehoznak, s amit nemes egyszerűséggel csap szét az orgona egy keresztvágással. A középrész a legérdekesebb, itt van a legtöbb variáció, még ipari hatások is fellelhetők, majd visszatér a bevezető rész fuvolajátéka. A Stratovarius első felében űr-zene tölti ki a teret, ezt váltja fel a húzós-zúzós progresszív rock.

A Megaherz - mint általánosságban a korai Kraftwerk - a XX. századi kortárs komolyzenével áll közeli rokonságban. Nem tudom írt-e már valaki tanulmányt Steve Reich és a Kraftwerk címmel/témában, mert ez a párhuzam szinte tálcán kínálja magát. Különösen a Megaherz, vagy a Vom Himmel Hoch esetében érzem így, de jelen van a RuckZuckban, vagy a KlingKlangban is. ( A KlingKlang a második Kraftwerk album nyitó darabja, egy hátborzongatóan szép harangjáték-bevezető után kibontakozó monoton lüktetés, vagy inkább pulzálás, amibe egészen földöntúli, mondhatni éteri hangszínnel lép be Schneider fuvolája.) A három muzsikus által létrehozott zenei alap ekkortájt annyira nyugalmas és harmonikus, hogy akár Dead Can Dance is lehetne. (Akik szintén merítettek a németek munkásságából) Maga az album összességében annyira formabontó és zavarba ejtő a mai napig, hogy a 10 pont nem is adja vissza az értékét. 10/10