A kilencvenes évek elején jöttek New Yorkból, mégpedig egyenesen a gettóból, vagy legalábbis a közvetlen szomszédságából, ha a dalszövegeknek, fotóknak, videóknak hinni lehet. Amolyan "kiborítom a bilit” hozzáállást képviseltek, ami általában rövid idő alatt lelkes követőkre talál, és ha jól csinálják a mérgelődést, a siker sem marad el. Négy zajos koncert után máris lemezszerződést kapott a zenekar, nem is akármilyen kiadótól (Geffen), és néhány év múlva a Love Destruction című videónak köszönhetően az egész világ megismerhette a nevüket. Kory Clarke - ének, Pete McClanahan - basszusgitár, John Ricco - gitár, Paul Ferguson - dob

Izmos, darálós zenei alapra hirdették az igét, és a gitárosuk is ügyesen szöszmötölt a húrokon, így papíron egyike voltak az akkoriban startoló amerikai heavy metal bandáknak, de azt még a zöldfülű hajlóbáló is észrevehette, hogy ők mások. Mások, mert náluk mindez inkább körítés, a külső stílusjegyek megnyilvánulása szinte másodlagos, jóval előtte jár a zene és a mondanivaló. E kettő közül egyik sem volt hétköznapi.

Ami a zenét illeti, nem is igazán számítottak szimpla metal csapatnak, inkább alteros, punkos hard rock keveréknek, vagy, mint egyes kritikusok írták, art-rockereknek. Alapvetően kétféle típusú számot írtak, vagy mérges-keményet, vagy szelídebb, álmodozót. Ez utóbbiaknak erős fűszaguk volt, sőt, nyugodtan mondhatnék súlyosabbat is, mivel a tagok egytől-egyig a kemény drogok kedvelői voltak. Ezt azonban nem melldöngetve tárták a világ elé, hanem éppen ellenkezőleg, mintegy beismerve csillapíthatatlan függőségüket. Ezekben a lassabb, hömpölygő felvételekben a 60-as, 70-es évek pszichedelikus tömjénillata lengedez.

Dallamos, fogós gitár-riffek, változatos dobtémák, lebegős basszus, és egy rekedten kiabáló oroszlán (a frontember derékig érő hajat viselt), alkották a Warrior Soul egységét.

És hogy miről szóltak azok a bizonyos mérgelődős szövegek? Az 1991-ben megjelent első album első számának első soraiban, vagyis gyakorlatilag az első szélesebb körű megnyilvánulásában máris azzal kezdte bemutatkozását Kory Clarke, hogy ő az új generáció gyermeke, egy elmebeteg, frusztrált produktum, aki tévéországban él, s nem más, mint egy elektronikus képmás, amely kisugárzik a hallgató felé… Társadalomkritika, média-bírálat, undor az amerikai álomtól, és sok droggal, drogosokkal, csövesekkel kapcsolatos kiábrándult vallomás. A Losers című szerzeményből kis részletet saját fordításban közlök:

Vesztesek - Kory Clarke

Próbáltad-e valaha másnak hinni magad?
De a világból - úgy tűnik - neked ennyi marad
Agyak és gyomrok uralkodnak odakint
Végül az ajtó kitárul, és bezárul megint
Nézz középre, és szerintem megtalálod
a sok gyűjtögetőt, akik semmit sem látnak
Csatornát váltottál, de itt is a szokásos
Nem születtél szépnek, és ez nem igazságos

Ez szóljon a vesztesekhez,
Az anyagozókhoz
A kitaszítottakhoz,
A selejtekhez,
az összes tökéletlenhez:

Mert, hiszem, gyönyörűek vagyunk
Szerintem gyönyörűek vagyunk
Szerintem gyönyörűek vagyunk
Nem számít, akárki mást mond,
Szerintem gyönyörűek vagyunk
A leggyönyörűbbek a világon

 Érdemes megnézni hozzá a videoklipet: