A XX. századi zeneirodalom egyik legrejtélyesebb kiadványa. Megjelenési körülményeiről, a közreműködőkről, zeneszerzőkről mit sem tudunk. Ha nagyon rövidre akarjuk fogni: adott egy név, egy borító és egy zseniális lemezanyag. A többi merő találgatás...

Charles Wilp (1932-2005) német származású és állampolgárságú ember volt, és már az életútja is több mint kalandos, hiszen képzőművészetet, szinesztéziát, pszichológiát és sok más egyebet tanult, minek következtében szerfölött kikupálódott. Legfőképp fényképezni szeretett, elsősorban nyuszikat, már a két lábon járó fajtából. (Innen a cím is, és a borítón egyik modellje látható, akit a fantáziadús Bunny névre keresztelt.) Mit cifrázzuk, ez az ember volt a német Hugh Heffner, azzal a különbséggel, hogy a Playboy-főnök soha nem tört zenei babérokra.

Igazából Wilp sem. Feltehetően poénból készíttette ezt a nagylemezt, ami kereskedelmi forgalomba sosem került. Azoknak a cégeknek szállították ki nagy mennyiségben, akikkel üzleti kapcsolatban állt. Ajándék, meglepi, amolyan zenés névjegykártya volt ez, és mindenki csak találgatta, vajon mit akar vele? El tudom képzelni a korabeli arcokat, amikor végighallgatták..

Mert 1965-ben ilyen kifinomult, slágeres ám egyben technikai bravúrokban bővelkedő zenei anyagot a hétköznapi ember nem igazán hallgatott. Ez egy világbajnok first class jazz lemez, mind a hangszerelés (big band) mind az ének (női) fantasztikus. Több olyan pillanat is előfordul a lemezen, amikor a hallgató felnéz, hopp, ez mi volt? Menjünk csak vissza! 

A lemez pikantériáját az adja, hogy ez a fülbemászó, laza és játékos (de mennyire játékos!) jazz muzsika erotikus, hogy azt ne mondjam sikamlós stílusban került felvételre. Éppen csak orgazmust nem imitálnak itt, azon kívül a kacérkodás, sőt pajzánkodás számos formája előkerül. Sok mindent hallottam már, de ezt így ilyen formában még nem. Nem is annyira a leplezetlen erotika lep meg, inkább a névtelen zenészektől esik le az állam, akik ezt a kiismerhetetlen, végtelenül trükkös albumot megalkották, mert itt nincs egy lapos frázis, egy tipikus, ezerszer hallott megoldás, egy ócska szerzemény, röviden és tömören: ez a lemez csúcs!  10/10