A Detroitból származó Rare Earth 1968-tól 2008-ig készített nagylemezeket, s e terjedelmes életmű egy-egy állomásán sokféle muzsikát játszott. Soul és gospel alapú rock volt a kezdeti stílus, majd egyre inkább a blues rock került előtérbe, amit funky basszusfutamokkal díszítettek. Az 1973-as Ma című lemezen feszesre húzott pszichedelikus funky hallható, bár a blues is jelen van, ha nem is konkrét dalok, inkább hangvétel, hangulat formájában.

Ez volt a csapat hatodik albuma, és a korábbiaktól eltérően egyetlen szerzeményt sem ők írtak rá, hanem Norman Whitfield producer, Barret Strong dalszerző segítségével. A zenekar felállása akkoriban a következő volt: Gil Bridges – fuvola, szaxofon, ének,   Peter Hoorelbeke – dobok, Ray Monette – gitár, ének,   Mark Olson – orgona, zongora, Mike Urso – basszusgitár, Edward Guzman – konga, ütőhangszerek.

Az első szám a címadó Ma. Ez nem más, mint egy bő negyedórás, spontánnak tűnő jammelés, kellemes billentyűfutamokkal, egyszerű, repetitív basszus és dobkísérettel, valamint egy narratív, enyhén hisztérikus énekelőadással. A tisztességesen megharapott gitárszólók megmentik attól, hogy unalomba fulladjon. A továbbiakban négy rendhagyóbbnak nevezhető, rövidebb nóta következik.

Valójában amit a zenészek csinálnak, az teljesen rendben van, odateszik szépen magukat, csak az én ízlésem szerint ez a túljátszott, mindenhová hajlító, sokszor és sokat jajgató ének a határeset, bár azt meg kell hagyni, hogy a hangszín erőteljes és kellően karcos. Nagyjából a lemez félideje után mégis soknak érzem. Amíg több az instrumentális megoldás, mint pl. a Ma túlnyomó részében, addig 10 pont körüli a cucc, majd ahogy az énekes produkálja magát, úgy megy le 7-re.

Sajnálom is kicsit a szigorúbb bírálatot, mert valóban élvezetes hangszeres megoldások hallhatók, főleg gitár fronton, de a szaxofon is abszolút életképes. Ha kevesebb lenne a funky és több a rock, akkor jobban tetszene. A Funkadelic juthat eszünkbe róluk, csak hát ők egy jelentős lépcsőfokkal magasabban álltak, véleményem szerint. A borító az valami elképesztő!  7/10