A Koffin Kats után ismét egy psychobilly formáció, ezúttal Svájcból. Bernben működik Beat Zeller (sz.1967), azaz Reverend Beat-Man, aki összeszedett magának Los Angelesben egy csinos mexikói énekes hölgyet, a spanyol ajkú Izobel Garcia személyében. Őt apácának öltöztetve, önmagát tiszteletesnek maszkírozva szerepelnek a színpadon, mint rendkívüli attrakció. Amolyan horror rock’n rollt adnak elő, mondanom sem kell sok humorral és szándékosan erőltetett, B-kategóriás borzalmakkal fűszerezve a nem hétköznapi muzsikát.

Izobel valóban csodásan énekel, míg a tisztelendő úr csak károg mellette varjúhangján - erre a kontrasztra épül a show műsor, és szerintem így túljátszva a szerepeket ez működőképes ötlet. Ami a dalokat illeti, már az első nótából, a Pero Te Amo (But I Love You) című tételből kiviláglik, hogy kétnyelvű dalok ezek: a démoni szépség spanyolul, az kétes megítélésű egyházfi angolul énekel, ami a maga nemében ritkaság. (A későbbiekben ezt fokozandó még a német nyelv is megjelenik, hogy a spanyollal társulva furcsa elegyet képezzen)

A zenei körítés minimál ugyan, sem szólók, sem hangszeres bravúrok nincsenek, mégis hallgattatja magát a lemez, mert jók a nóták, és működik az a bizonyos ellentét, nem lehet nem odafigyelni rájuk. Nekem személy szerint azok a dalok tetszenek jobban, melyekben kevesebb a férfi szerep, és több a női ének. Ilyen az angyali Macorina, vagy az I Never Told You. Az album legjobb felvétele pedig a vadnyugati hangulatú Love Me Two Times. Csupán 37 perc a kiadvány, de ez az idő el is repül pillanatok alatt. A végeredmény nehezen értékelhető pontokkal, mondjuk, hogy poénnak nem rossz.  7/10