Óriási tömör pelyhekben szakadt délután a hó, ez majdhogynem ünnepélyes hangulatúvá tette a mai edzésemet, ezért egy olyan lemezt választottam a fülesbe, ami nem annyira extra-kemény, mégis nagyon alkalmas a gyakorlatok hatékonyságának növelésére. Nem mondom, hogy zene nélkül nem tudnám lenyomni a szokásos rutint, de zenével egészen más. Különösen hóesésben! Választásom a hangzatos nevű Jesus Christ Muscle Car második lemezére esett, melynek címe The Destroyer. Régi nagy kedvenc. Egy olyan masszív stoner banda, amelyik majdnem hardcore keménységű alapokra húzza rá a nótáit, csak egy hajszállal finomabb a tónus, mint mondjuk a DOWN. Szóval azért ez sem bébipiskóta, inkább fagyott négercsók.

Hatalmas torok a frontember, Stephen Castro, útszéli csatakos modorban hadarja el a témákat, de azért van annyi dallam benne, ami teljesen befogadhatóvá teszi a lemezt. Aki ezt a kissé déli ízű, DOWN szerű, enyhén hard rockos muzsikát kedveli, annak ez is be fog jönni. Sajnos a portlandi „srácok” rég nem adtak magukról életjelet, úgy fest két albummal fognak bevonulni az örökkévalóságba, és kész. Két gitár, basszus, dob, ennyi lenne a teljes gárda. Nem igazán cifrázzák, de nem is kell, mert amit hoznak, az pont elég.

Mit is mondhatnék erről a lemezről? Imádom. Az első három nóta egy üdítően édes kis pakkot képez, majd hogy ne lanyhuljon a tempó, jön egy Ballena című zseniális darab, magasságosan zengő énekkel, igazi lélekmelegítő, vagy életmentő felfogásban, szóval kicsit olyan ünnepélyes köntösben, ami pont egy ilyen szakadó hóban erőlködő idiótához illik, mint szerény személyem. A tolódzkodás még le is ment simán, de az arcba-nyakba hulló hó nem volt annyira ideális a húzódzkodáshoz. Persze pont ettől választottam ezt az időpontot, és messzemenőkig kárpótolt a gyönyörű környezet, mert akármerre néztem, örvénylett a hó.

Mint ahogy örvénylik ez a zene is. Próbáljátok ki, mert hatalmas témák jönnek egymás után, a végére még egy nagyon hangulatos, balladisztikus, félig-meddig tábortűzi nótát is feltettek, ez is teljesen rendben van. Sokat nem tudok hozzáfűzni az előzőekhez, ki kell tapasztalni, milyen is a hatása valójában. Ahogy a csapat első lemeze, úgy ez is abszolút klasszikus, a rockzene rajongóinak mondhatni kötelező. 10/10