A Blues Weiser név megtévesztő, esetünkben sokkal inkább illik a spanyol trió tagjaira a Booze Weiser elnevezés. Alkoholmámorban úszó szemek, szakadt nadrágok, baseball sapkák, és mehet a rock’n roll ezerrel! Mocskos fuzz alapú zenét tolnak, valamint jóféle nedveket lefelé a torkukon, a honlapjuk tanulsága szerint. Mindegyik tag fontosnak tartotta odaírni a bemutatkozásához, hogy a sör az éltető nedű, meg hogy ne gondolkozz, piát hozz! Hát ennyire komoly fiatalemberekről van szó.

Név szerint: Jozz Fernandez - gitár, ének, zongora, Michael Hoyte - dobok, és Bobysan - basszusgitár. 2015 óta jelennek meg anyagaik, ez a mostani a harmadik stúdiólemezük, van egy pofás kis honlapjuk, megtalálhatók az összes fellelhető fórumon, van saját You Tube csatornájuk is, ahol ügyes kis házi készítésű videóklipeket lehet találni, ám a megtekintések számából tisztán látszik, hogy nem foglalkozik velük a kutya sem. Mondhatni a maguk örömére muzsikálnak. Méghozzá igen jól!

Nagyon szépen megdörrentik a cuccot, harap a gitár, tetszetősen hozzák a maguk nem túl bonyolult témáit, melyek leginkább a Monster Magnet lemezeit idézhetik fel a hallgatókban, és természetesen Lemmy is elismerően csettint rájuk odaátról. Ahhoz képest, hogy ez nem egy agyonpallérozott műfaj meglepően sokszínűek a dalok, a motoros zakatolástól a country ízű balladáig (ebben Little Caesar – Ron Young hatás tapintható) terjed a repertoár, és meg kell mondjam jól esett végigkagylózni. Csak ajánlani tudom őket a tapló rock kedvelőinek. (Naná, hogy magam is az vagyok!)  8/10