A bécsi származású Joe Zawinul (1932-2007) által alapított Weather Report a fúziós jazz kiemelkedő zenekara volt. Pályafutásuk során megjelent lemezeik közül az egyik legkevésbé ismert az együttes első albuma, talán mert ez a legnehezebben emészthető kiadványuk. Ekkor még nem annyira a billentyűs irányított, nem arról szólt a történet, hogy a dob és a basszus hoz valami egyszerű alapot, és majd a főnök megoldja; a muzsikusok egyenrangú félként vettek részt az alkotási folyamatban, és ez meg is látszik a kompozíciók szerkezetén. Röviden: Színes keszekuszaság.

A szopránszaxofonnál az amerikai Wayne Shorter, a bőgőn a cseh Miroslav Vitous, a doboknál a szintén amerikai Alphonse Mouzon, az ütőhangszereknél a brazil Airto Moreira, illetve a billentyűknél az osztrák Joe Zawinul. Ez a nemzetközi felállás máris sugall valamit az olvasott közönség számára: Ja, itt még nem Jaco Pastorius volt a basszer, akkor nem érdekes! Csakhogy nagy tévedés lenne ilyen felkiáltással ezt a kiadványt elintézni! Technikailag Jaco nyomába kevesen értek, ám kreativitásban a cseh származású Vitous mindenképpen egyenrangú kolléga volt, sőt! Hallgassuk meg, miket művelt ezen a lemezen! Miközben ez nem egy basszusra kihegyezett album volt. Itt inkább amolyan örömzene hallható, amiről Zawinul ezt nyilatkozta:

„ - Még csak össze sem beszéltünk. Nem volt koncepciónk. Besétáltunk a stúdióba, felvettünk valamit, és még  vissza sem hallgattuk, rögtön tudtuk, hogy ez az!” Annyit azért hozzá kell tenni, hogy a három napos felvételi időszakot megelőzően a társaság nagyjából egy hónapon át minimum heti négyszer próbált együtt, New Yorkban.

Ahogy az első a szám, a Milky Way elindul, nagyjából 20 másodperc után máris érzékelhető, hogy nagyon más ez a zene, mint amiket előtte valaha is szalagra vettek. Szerteszét folyik, mint egy asztalon a szétömlő tej, amely aztán megragad, és alig lehet eltávolítani. Egy másik találó megállapítás szerint ez a lemez az „elme filmjének háttérzenéje” és hogy miféle elmék ültek itt össze, ez a zene komplexitásán érzékelhető. Nem igazán rock, nem is jazz, hanem valami olyasmi, amit minőségi hangszerekkel és hangszeresekkel össze lehet hozni szerencsés csillagzat alatt egyszer az életben. 10/10