Különösebben nem rajongok sem a death metalért, sem a svéd metal zenekarokért, lejátszómban a legritkább esetben pörög skandináv death metal horda lemeze, de meg kell mondjam ez megfogott. A Circle Of Chaos nem tartozik a műfaj krémjéhez, ez nagyon gyorsan kiderül. Az énekes sokat ront náluk is az összképen, borzasztóan erőltetett az acsarkodása. Mentségére szóljon legalább próbál érthető szövegeket hadarni, ha már énekelni nem tud. Jobban tetszene a lemez, ha ő ott sem lenne, vagy átadta volna valaki másnak ezt a megtisztelő feladatot, sajnos erre nem került sor. Azonban még vele együtt is érdemes rájuk odafigyelni, mert a banda hatalmasakat zenél, na és az a dobos… Elképesztő!

Csak a rend kedvéért: a formáció 2008-ban alakult Stockholmban. Vállalkozó kedvük a mai napig kitartott, ám az évek során csupán három nagylemezt eredményezett, ezt is beleértve. Attól tartok ők is érzik tulajdon sutaságaikat, és nem bíznak már túlságosan az áttörésben. Pedig ez az album is elhozhatta volna a nemzetközi sikert, ha kicsit jobban odafigyelnek, kerülik az ótvaros kliséket, és több dallamot csempésznek az énektémákba. Talán még Per Kolderup Finstad is tud annál többet, amit itt kiadott magából, a címadóban például egészen bíztató énekkezdeményei vannak.

A legtöbb death metal rajongó nem annyira énekpárti, ezt is tudom, mégis fontosnak érzem. A szokásos hörgős-morgós előadás jól megy emberünknek, ezt minden szerzeményben ki is mutatja, csak hát ez még édeskevés, különösen ilyen zenésztársak mellett. A Lundberg/Hogström gitáros duó simán megenné ebédre sok amerikai kolléga próbálkozását, szó szerint emberfeletti szólókat és parádés dallamfoszlányokat varázsolnak elő a gitárból, na és ott van Mark Negro Villa a dobok mögött. Az az ember tud valamit! Iszonyatos, hogy megadja a bőröknek. Fantasztikus pörgetései, lábdob sorozatai, cin cincálásai vannak, és ahogy bejátssza a dobcucc minden porcikáját, az tanítani való.

Mael Nagot a basszusgitárért felel, ebben semmi eget rengető nincs, tisztességesen hozza a kötelezőt, a pluszokat a dobtémák és a gitárosok teszik bele ebbe az igencsak progresszív death metal zenébe, amihez fogható napjainkban már sok van, így nem nevezném őket túl különlegesnek, de az biztos, hogy megtanultak mindent, amit a nagy elődök annak idején lefektettek. Dolgozatuk ennek fényében több mint sablonos formagyakorlat.  Ha egy kicsit finomítanának az éneken, csúcsteljesítmény lenne. 8/10