Csak a rend kedvéért ejtenék néhány szót a frissen megjelent Interrupters lemezről. Nem ajánlom jó szívvel az anyagot senkinek, szóval túl hosszúra nem nyújtom ezt a lemezkritkát. Meghallgattam volna, ha bírtam volna cérnával, de az album kritikán aluli lett. Ez persze már várható volt. Mit is írtam róluk a Fight The Good Fight kapcsán? "Kicsit féltem, hogy élelmes producerek erősen meglágyítják majd a zenéjüket, mondván a rádióban ez így szokás" Ami akkor még nem történt meg, mára bekövetkezett. Ennyi.

Sosem vettem őket túl komolyan, ezzel együtt szerettem a régi dalaikat, és örültem a felbukkanásuknak. Sajnos aztán sikeresek lettek, ami egyet jelent a slágeresedéssel. Lásd Metallica, vagy Guns'N'Roses... (Beszélhetnénk arról is, hogy a Motorhead, vagy az AC/DC miként kerülte ki ezeket a buktatókat) A lényeg, hogy nálam ezzel megbukott az Interrupters, simán átment popba, szemrebbenés nélkül. Lett itt is egy-két hallgathatóbb nóta, ezeket tették a videókra, de aztán a többi csupa nyál. Felléphetnének akár a Sziget fesztiválon is ezzel a gagyi műsorral. Ha idén nem is, valamikor a közeljövőben ez meg is fog történni, és nagy valószínűséggel nem leszek ott. Jól felhígultak, s ráadásul ez a lemezcím... Méghogy In The Wild. Inkább In The Shit. Mindegy, ez van, nem érdemes bosszankodni.  4/10