Eberhard Weber (sz. 1940) német származású bőgős Yellow Fields című lemezére ugyanaz igaz, ami a korábban e blogon ajánlott Fluid Rustle korongra, akár még a címet is gond nélkül lehetne adoptálni ide. Sőt, ami azt illeti hangulatát tekintve a Yellow Fields sokkal inkább "Folyékony susogás", mint maga a Fluid Rustle. Mindössze négy felvételt találunk itt, mindegyik azonos tempóban csordogál végig a hallgató hallójáratán, jó arányban fűszerezve kisebb-nagyobb  meglepetésekkel, csengettyűkkel, billentyű szólamokkal, mialatt a már jól ismert, puha selymes bőgőkíséret kellemes párnaként simul a felvételek alá. Ha nem lennének jelen Charlie Mariano pazar szaxofonszólói, észre sem vennénk, hogy ez jazz. 

Rainer Brüninghaus szerepel billentyűs hangszereken, Jon Christensen dobol, s természetesen Eberhard Weber bőgőzik a kiadványon. Charlie Mariano a szaxofonon kívül indiai eredetű fúvós hangszereken is hallható. (shehnai,  nagaswaram) A négy felvétel sorrendben: Touch, Sand-Glass, Yellow Fields, és Ne Pas Se Pencher au Decors/Left Lane.  Szinte egybemosódik a négy szerzemény, nem lett volna rossz ötlet szünet nélkül, rövid átkötések közbeiktatásával egyben kiadni a teljes 44 perces anyagot, mert akár egy maratoni hosszúságú zenés közjátéknak is felfogható a lemez.

A hagyományos be bop alapú jazztől messze elszakadtak a muzsikusok, hangfestő tevékenységeik révén egyfajta hipnotikus chill out házibulin érezhetjük magunkat, ahol a vendégek maguk mögött hagyták a mindennapi taposómalom gondjait, s kényelmesen lazulnak egy-egy függőágyban, vagy fotelben, esetleg szőnyegen. Nincsenek tetőpontok, nincsenek döbbenetes fordulatok, minden kis zenei elem úgy pottyan bele a hangkásába, mint levesbe ugranak fejest a szakács által belehajigált zöldségek, nekünk más dolgunk sincs ezzel az egésszel, mint elfogyasztani belőle egy szép adagot.

A legtöbb változatosságot a negyedórás Sand-Glass nyújtja, ebben kapnak hangsúlyos feladatot a már említett indiai hangszerek is, ezzel együtt nem fogja senki a körmét tövig rágni izgalmában, az viszont könnyen előfordulhat, hogy a jótékony hatású muzsika hangjegyeibe kapaszkodva pillanatok alatt átszenderedünk az álmok birodalmába. Mindebből már leszűrhető, hogy inkább színvonalas háttérzeneként funkcionálhat az album, mintsem odafigyelős, fejhallgatós élményként, de ez utóbbi érzet is ránk törhet, hiszen mélységesen kifinomult, nagy odafigyeléssel felvett zenei anyagról van szó.    8.5/10