A Hurray For The Riff Raff története után már kételkedve fogadja az ember a hozzájuk hasonló produkciókat, mindenhol élelmes menedzsereket szimatolva a háttérben, pedig Sierra Ferrell (sz.1988) felemelkedése elvileg hibátlan. Papíron ő maga a bizonyítéka annak, hogy az utcáról is el lehet jutni a hírnévig. Ráadásul Sierra még csak komoly hátszelet sem kapott, ha minden úgy van, ahogy van. Annyi bizonyos, hogy a You Tube bőven szolgál nekünk olyan videókkal, ahol még ismeretlen utcazenészként produkálta magát a hölgy (a járókelők legnagyobb örömére). Halkan mondom, nem biztos, hogy ha annak idején New Orleans utcáin találkozom vele, felfigyelek rá. Azóta azonban óriásit fejlődött, és az utóbbi években ebben a bluegrass/americana/country műfajban királynő.

Nagyvonalakban minden igaz rá, amit a Hurray kapcsán írtam, tehát ugyanazt a nyugis, hegedűs, bendzsós, álmatag countryt tolja, ami a fő különbség, hogy nála kevesebb a saját szerzemény, cserébe viszont elképesztő a hangszín és a hangterjedelem. Az énektudása szerény véleményem szerint simán van olyan jó, hogy akár jazzt, vagy operát is előadhatna. Az akusztikus country műfajában ilyen ércesen zengő, csengő-bongó hangot én még nem hallottam, de ha van, akkor most szégyenlem magam tudatlanságomért…

Szóval elvileg ő egy csináld magad művész, aki fokozatosan építkezve jutott el idáig, és erre bizonyíték a már említett utcazenész előélet, illetve a saját maga által kiadott első lemez (amiről most szó van) s nem utolsó sorban hogy saját neve alatt láthatók a videói. Mintha független lenne bármitől és bárkitől… ám ebben azért annyira mélyen nem hiszek. Sokat nem is érdekel ez a része a dolognak, beérem az anyag hallgatásával.

A lemezhez tartozó összes infó fellelhető az album Bandcamp oldalán, ahogy a dalok digitális verziója is. Az elsőtől az utolsóig tökéletes a cucc! Emlékszünk még az Aljas nyolcasban Daisy Domergue (Jennifer Jason Leigh) produkciójára? Hát valami olyasmi, amit Sierra művel, csak jobban. Vadnyugati ihletésű, minimál hangokkal (slide gitár, hegedű, bendzsó) díszített kis nóták, nem akarnak világot megváltani, csak szórakoztatni egy kicsit, ez minden. Elképzelem, ahogy egy sivatag melletti porfészek bordélyházában a lányok ezen a dalok elődeit a fáradt lovasoknak előadják… Nincs az a szőrös szívű (és mellkasú) marcona cowboy, aki meg ne szelídülne, arra néhány pillanatra. 10/10