A mezítlábas énekesnő első szólólemeze. Azonnal felismerhető, szoktalanul mély tónusú, markáns ének, kifinomult szövegvilág, zongoradallamok és rockzene... Natalie Merchant 1963. október 26-án született Jamestown városkában, és 17 évesen lett a 10 000 Maniacs nevű zenekar énekesnője. Két év koncertezés után a formáció saját költségen jelentette meg bemutatkozó minialbumát (Human Conflict No.5), majd 1983-ban elkészítette az első nagylemezét is, Secrets Of I Ching címmel. Ebből a lemezből ismerősöknek néhány ezer példányt sokszorosítottak. Évekkel később a Press Records adta ki újra.

A kisvárosi post-punk/pop zenekar karrierje lassan beindult, sorra jelentek meg lemezeik, egyre sikeresebbek lettek. A kilencvenes évekre a 10 000 Maniacs igazi sztárzenekarrá nőtte ki magát: többszörös platinalemezes előadókként meghívást kaptak az MTV Unplugged műsorába, amely sokak számára a karrier csúcspontjának számít. Valószínűleg így lehettek ezzel a srácok is, azonban a hölgy nem sokkal az akusztikus lemez után kivált a zenekarból. Tulajdonképpen itt kezdődik az igazán érdekes történet.

Natalie Merchant a zajos sikerek után visszavonult alkotó magányába, majd két évvel az MTV Unplugged megjelenése után elkészítette első szólólemezét, a Tigrisliliom címűt. Az első dal, a San Andreas Fault szinte egymaga elhomályosítja az anyazenekar életművét. Lényegesen komolyabb, érettebb zenét hallhatunk, s egy meglepően őszinte alkotó magánkozmoszába nyerhetünk betekintést. Előbb szomorkás dúdolás üti meg a hallgató fülét, majd a katonásan pergő dob ritmusa elindul, és egy olyan szerzemény bontakozik ki, amely hangulatával, mondanivalójával kifejezetten rendhagyónak számított a 90-es évek könnyűzenei dömpingjében. Lágy, fátyolos hangú ének, érzelmes, keserédesen melankolikus hangulat tekeredik ránk a hangfalakból. A szöveg kiábrándult vallomás az amerikai álom tökéletlenségéről, a Szent András törésvonal fenyegető közelségéről, a természeti katasztrófákról.

A második felvétel a Wonder, azaz Csoda. A kifejezést Natalie önmagára használja, de ha megnézzük a szöveg kontextusát, máris láthatjuk, milyen minőségben: mint megszületett gyermek, amely önmagában véve mindig csodával felérő esemény. Az első versszak szokatlanul intim kitárulkozás születése körülményeiről. Mi persze nem tudhatjuk, mitől lehettek a jeles doktorok ennyire lenyűgözve, de a megrajzolt kép hitelesnek tűnik, és nagyon kedves: „ ..úgy vélték, az Isten alkotta csodák egyike vagyok...” Ezután újra a popsztárok életén élősködő fórumok, a média tolakodó gépezete jelenik meg. Az újságok magánéleti kérdésekkel bombázzák, vallomásokat csikarnának ki belőle, ezért az önmaga számára fontos dolgokat hitvallásában így tárja a hallgató elé: Hiszek a sorsban, a mosolyban, és a végzetben. A refrénben újra megjelenik a gyermekkor, a talán legmegkapóbb résszel, amikor az orvosok a bölcsője körül mosolyognak, felemelik, és megállapítják: E gyermek életrevaló, egészséges teremtés lesz, aki szeretettel, türelemmel, hittel megtalálja útját.

Natalie Merchant alapvető hangszere a zongora, ez szinte minden számban, így itt is hallható. A Wonder a legvidámabb Merchant szerzemény, szólóalbumai ismeretében kifejezetten szokatlan tőle, hiszen a csendes, borongós melankólia kedvelője ő, az esős idők szerelmese. A Beloved Wife is ezek közé a borúsabb hangulatú szerzemények közé tartozik, hagyományos szerelmi témát dolgoz fel, erős érzelmi telítettséggel.

A Carnival zseniális videóklipet kapott, nem ezen múlt az album relatív sikertelensége. Inkább a sajátos hangulat világa lehetett szokatlan. A dal arról szól, amikor csak sétálsz az utcai forgatagban, valamelyik nagyvárosban, s a sok olcsó izgalomra leső bámészkodó, a drogárusok, a szajhák, a szemfényvesztők egész armadája rajzik a mesterséges fényben. Elvakít-e, hipnotizál-e ez a kavalkád? Remek a konga, a kissé funky-jellgű basszus, a gitár pedig hihetetlen erős atmoszférát ad a szerzeménynek. A sorok mögé játszik, az üres, ének nélküli részeket tölti ki, és van egy minimális gitárszóló is, amely valósággal vibrál.  Innentől kissé elszürkül a lemez, de így is a kilencvenes évek egyik legjobb pop-rock szólóalbuma, valamennyi számon érződik a hitelesség, a törődés, az alkotó munka. Valahányszor meghallgatom finoman szemerkél az eső az albumból. 9/10

Kiadó: Elektra   Ország: USA   Tagok: Natalie Merchant - ének    Barry Maguire - basszusgitár    Jennifer Turner - gitár  Peter Yanowitz - dob