A Dream Theater Falling Into Infinity című albuma valószínűleg említésre kerülne egy olyan listán, amely minden idők legmegosztóbb metal lemezeit veszi sorra. Kapott ez a lemez hideget-meleget. A rajongók nagy része prüszkölt rá, mert már azt nehezen emésztette, hogy Derek Sherinian vette át Kevin Moore billentyűs posztját, nem beszélve a korábbinál dallamosabb, rádióbarátabb hangnemről, de a sajtó sem dicsérte az egekig. Túlságosan nagy elragadtatással senki nem beszélt róla, abban azonban rajongó, újságíró, zeneipari szakember, muzsikus, bárki, aki kicsit is ismeri a bandát egyetértett, hogy az utolsó számként bemutatott Trial Of Tears hibátlan darab. Akkor azért mégsem lehet annyira rossz ez a korong?

A több mint 13 perces tétel három szerkezeti egységre tagolt, rendkívül sokrétű kompozíció. Az első rész címe It’s Raining, a második a Deep In Heaven, a harmadik a The Wasteland. A szerzemény teljes egészében John Myung basszer alkotása, ami különösen a szöveg finomságait figyelembe véve meghökkentő.

„Talán eltékozoltam sok időt, nem érdemeltek annyi könnyet ők, talán túl sokat voltam sötétben, a félelmeim adtak erőt. Ahogy átsétálok mítoszaimon, fel-le lebegve a hullámokon, gondolataimmal körbefonva, a könnyek próbatételét kapom.”  (saját fordítás)

Az eső itt két helyszínen zuhog, részben New York City utcáin hömpölyög, részben egy álomszerű vízióban a paradicsom édenkertjében (Deep In Heaven). A progresszív rock számos régi nagy bandájának árnya ott lobog a szerzeményben (Rush, Yes, ELP, Colosseum), de már a kétezres évek zaklatottabb, erőteljesebb hangzása is érzékelhető. A hangszerelésben kiemelkedő a basszusvonal, ez tényleg valami fantasztikus, és az ének is teljesen rendben van, olyannyira, hogy erősen megkérdőjelezhető James LaBrie állítólagos ételmérgezése, ami miatt nem tudott igazán magasakat kiénekelni. Itt úgy tűnik, azért valamennyire mégis tudott… További kiemelkedő darabok: Peruvian Skies, Lines In The Sand.  7/10