A lemezborítóról azonnal kitalálható, milyen a zene hangulata. Nyilvánvalóan nem depresszív death metal, vagy sötét doom a zenei műfaj, azt viszont már kevesen találnák el, mi is a Scree valódi csapásiránya. Már csak azért is, mert ez a New Yorkból származó trió meglehetősen sokszínű jazz muzsikát alkotott, olyannyira, hogy még a jazz meghatározás is kérdésessé válik a figyelmesebb meghallgatás után. Az alapok valahol jazzben sarjadnak, azonban akkor vagyunk talán pontosabbak, ha a szabad felfogású, improvizatív kamarazenével jelöljük őket. Három fiatal muzsikus első nagylemezéről beszélünk, ez magyarázatul szolgálhat arra, honnan is a kalandozó kedv. Friss, kellemes, álmodozó hangulatú gitárzene, ügyesen variáló kísérettel – ennyi lenne az étlapon. Lehet fogyasztani!

A felállás puritán: Ryan El-Solh gitározik, Carmen Rothwell bőgőn közreműködik, és Jason Burger dobol. Érdemes megemlíteni a negyedik, kiegészítő embert, aki nem más, mint egyben a lemez producere, Ari Chersky – ő loopolgat a háttérben, ezzel is növelve a kiadvány kísérletező (experimentális) jellegét.  Ezek a kis zajok, zörejek, dallamtöredékek szervesen illeszkednek a barátságos tónusú, lágy muzsikához, nem szakítják meg a szendergésbe révedő zenehallgató délutáni ejtőzését.

Mert ez a lemez nem más, mint egy jó adag hatékony altató. Amikor már megvolt a jó ebéd, elcsendesült a ház, halkan játszanak a gyerekek, elernyednek a felnőttek végtagjai, akkor ezek a kompozíciók felérnek egy álomba simogató tündér áldásos tevékenységével. Nincs a kompániában fúvós, aki harsányan megpedzené a tülkét, nincs egyetlen durva mozzanat, a gitáros sem szeretne Hendrix pózában tetszelegni, mindannyian békés, kedvesen visszafogott arcukat mutatják. Háttérzenének ideális, az izgalmas megoldásokat, meghökkentő szólókat, zseniális bravúrokat máshol keressük.  8/10