A világ egyik legfinomabb jazz-kávéját kínálja a londoni jazz élet egyik prominens alakjának, a jamaikai felmenőkkel rendelkező Yussef Dayes dobosnak bemutatkozó lemeze. Az album fizikai formátuma egy 19 számos dupla LP, ami minden jazz rajongó számára gyönyörű ajándék lehet. Nem is adja vissza az őszi napsütés leveleken áthatoló melegségét, a víztükör feletti pára eloszlását, a magasban szálló madarak vonulását más zene jobban, mint ez a laza, chillout üzemmódban fogant, elképesztően könnyed, gördülékeny, mégis összetett muzsika.

Yussef Dayes 1993-ban született Londonban. Tehetsége fiatalon megmutatkozott, hiszen 4 éves korában kapta első dobfelszerelését apjától, 10 éves korában pedig többek között Billy Cobham is egyengette a fejlődését. 2009-ben alakította meg első komolyabb formációját testvérbátyjaival, ez volt a United Vibrations. Az együttes a lemezfelvételig, sőt a duplázásig is eljutott. (Galaxies Not Ghettos 2011, The Myth Of The Golden Ratio 2016) Kamal Williams billentyűssel 2016-ban jelent meg közös lemeze, melyet a Tom Misch gitáros/énekessel felvett What Kinda Music követett 2020-ban. Idén, 2023-ban készült el az első szólókiadvány, egy egész sereg közreműködő segítségével. Ezeknek az előadóknak a neve nem mond sokat nekünk, de kiemelném a minden számban hallható Rocco Palladino bársonyosan hullámzó basszusjátékát, valamint a Venna művésznéven szereplő Malik Venner szaxofondallamait.

Különösen ez utóbbi domináns, uralja a lemez atmoszféráját, közel egyenértékű a dobos teljesítményével, aki ügyesen, ötletesen dobja fel ezeket a nem igazán eredeti, leginkább Chick Corea/Herbie Hancock/Pharoah Sanders örökségéből merített témákat. Egymás után érkeznek a kellemesnél kellemesebb, fülbarát, könnyen befogadható tételek, az egyetlen probléma velük, hogy nincs igazán olyan markáns stílusjegyük, ami egy klasszis dobos esetén általában fennáll. Mondhatjuk, hogy Yussef mindent tud a jazzről, széles skálán be is mutatja azt, de még kiforratlan az egyénisége, nincs igazán saját hangja.

Ettől eltekintve reményteli bemutatkozás, valóban pozitív meglepetés a kortárs jazz hallgatóságának, bőven lehet róla mazsolázgatni, akkor is, ha valaki a világzenét (Afro Cubanism), a lágyabb, pop határon mozgó felvételeket kedveli (Chasing the Drum), vagy a hip hop alapokra illeszkedő jazzt (The Light) vagy a női énekre épülő, Thievery Corporation-féle drum'n bass megnyilvánulásokat (Woman’s Touch). Összességében egy nagyon igényesen összerakott, kiváló hangzású, a jövőre nézve minden tekintetben bíztató nagylemez került szeptemberben a boltokba.   8/10