A magyar népzene számos alműfaja közül talán leginkább szívhez szóló a hallgató. Ami már nem altató, de nem is sirató, bár tulajdonképpen mindkettő lehet, jellemzően a (csalódott, magára maradt) szerelmesek műfaja. Tisztasága, komoly mondanivalója nem kíván túlzott zenei körítést. Akár minden kíséret nélkül is gyönyörűen szólnak a magyar hallgatók, de ha ezeket egy akkordhangszer, például lant, vagy cimbalom támogatja, arra egészen egyszerűen oda kell figyelni. Különösen igaz ez egy olyan rendhagyó esetben, melyet a spanyol gitár közreműködése jelent.

Egy ilyen formabontó kiadvány a Mondala zenekar tudomásom szerint első és egyetlen nagylemeze, mely ma teljes egészében elérhető. A zenekarról és a közreműködőkről semmi egyéb információt nem találtam, azon kívül, amit a hangzóanyagot megosztó személy csatolt a szerzeményekhez. A továbbiakban ezt közlöm:

"A Mondala zenekart egy szokatlan ötlet hívta életre; magyar népdalokat ötvözni spanyol és dél-amerikai tradicionális műfajokkal. A dalok magyarul és részben spanyolul hangzanak el. A magyar népdalfeldolgozások mellett megtalálhatóak a flamenco, argentin tangó, brazil bossa-nova műfaj elemei. A zenekar neve a monda és a dal szó összevonásából született. Az alapfelállásban Bokor Tünde népdalénekes valamint Hadnagy Árpád gitárművész és zeneszerző szerepel. A koncepció lehetővé teszi, sőt olykor megköveteli más zenei kultúrák képviselőinek bevonását.''

Amíg az ember nem hallja, nem is gondolná, milyen jól összeillik a spanyol és a magyar népzene – a párosításból egy harmadik dolog kerekedik ki, amely már sem nem spanyol – mediterrán – sem nem magyar, közép-európai.

Annak ellenére, hogy Bokor Tünde énekhangja természetes módon idézi és követi a hagyományos magyar népdaléneklési stílust, a gitár spanyolos, flamencós hangjához, hangzásához feszülve és simulva mégsem az az érzésünk, hogy magyar népdalfeldolgozásokat, balladákat hallunk. Inkább egy harmadik világba kalauzol el bennünket a duó muzsikája. Ez a világ idézi a barokk (lant és ének) és a korabarokk illetve reneszánsz kori zenét, de nem archaizáló-visszatekintő módon. Sokkal inkább egyfajta „kortárs” és időtlen barokk zene juthat eszünkbe.„ - írta Mezei Szilárd  Közreműködők: Albert Emanuel Kessler - ének Tom Fishdick - ütősök Periferic Records, 2006