Nagyon komoly kis stoner albumot hozott össze az Omega Sun gárdája, akik tőlünk nem messze, Szlovéniában működnek. Már csak azért is érdemes egy lemezajánlót szánni nekik, hátha kedvet kapnak elkalandozni egészen Budapestig. A bandára teljesen véletlenül bukkantam rá, a román Roadkill Soda videói között böngésztem, amikor váratlanul elém ugrott a Roadkill című anyag. Megér egy pörgetést az album, mert nagyon komoly minőségű brusztolás, senki meg nem mondaná, hogy nem egy élvonalbeli stoner/doom csapatot hall – mondjuk 1993-ból.

Mert a retro-feeling ott mozog náluk is a háttérben, vagy az előtérben? Nem könnyű eldönteni, talán nem is kell. A szokásos jelzők teljesen ülnek itt is, mennydörgés-jellegű dob-basszus, harapós gitártónus, markáns ének. Különösen az énekest, Igort dicsérném, két okból is. Tökéletes a hangúlyozás, a grunge-ízű lebegtetés (infók nélkül esküdnék, hogy Seattle-környéki a zenekar) és nem utolsó sorban a kiejtés. A lemezt nyitó The One magasra teszi a mércét, ebben tényleg elérik a fiúk a nemzetközi színvonalat, ami aztán egy kicsit a középszerűség felé mozdul el, nagyjából a negyedik nóta után.

Érződik, hogy imádnak a srácok betonozni, ami teljesen rendben is lenne, csak egy kicsit soknak érzi a befogadó a döngölést, és kevésnek a riffeket. Miközben amikor a gitáros, Aris beizzítja a hangszerét, olyan szólókat kanyarít oda, (Pl. a Black Dust végére) hogy nincs az a rockzene kedvelő, aki ne bólintana rá. Mondom, a lemez eleje, az első három-négy nóta egy az egyben hasít, a hátsó fertálya lett egy kicsit laposabb. Ennek ellenére csak elismeréssel tudok szólni róluk, hiszen ma már annyi az ilyen jellegű csapat, hogy nagyon nehéz ezt a színvonalat elérni, még egy amerikai formációnak is. Szlovéniából én még a magam részéről semmilyen zenei társulatot nem hallottam, ezért mondhatom meglepődtem a lemez hallatán.

Egyébként a bevezetőben említett román Roadkill Soda, és ez a szlovén Omega Sun kiváló párosítás lenne valahol – talán volt is már ilyen? Most égek szénné, de erről fogalmam sincs. Jelen pillanatban, így az év utolsó napján csak arról van fogalmam, hogy erre a bandára figyelni kell az új esztendőben, mert mindent tudnak abból az örökségből, amit annak idején a Kyuss, a Sleep, a Wizard és persze a Sabbath lefektettek.  8/10