Borzasztóan gyenge név, elképesztően erős zene! Ami a zenekar elnevezését illeti, már a Wytch albumánál is elmondtam, hanyagolni kellene az ilyen-olyan boszorkányokat! Dunát lehet rekeszteni velük a rockszíntéren. Arról nem beszélve, hogy itt ennél a bandánál csak egy boszorka van, nem több. Elvileg ugyan férfiemberek is lehetnek boszorkányok, csak arra nem a witch kifejezést használja az angol, hanem olyanokat, mint pl: warlock, maleficius,  wicca,  sorcier, vagy hexenmeister. De hát honnan is tudnák ezt a kanadaiak, oda már lassabban ér el az okkultista tudomány, annyira északon van…

Félretéve a viccet, s rátérve a zenére, nemrégiben keseregtem azon, hogy nincs manapság olyan egyedi hangvételű, csodás hangú énekesnővel felvértezett stoner/doom banda, amilyen a varázslatos Black Moth volt, Leedsből, s lám, dehogy nincs! Nicodamien kolléga a Stoner blogból felhívta rá a figyelmemet, hogy van. És tényleg! Talán egy kicsit más a körítés, de ami a színvonalat illeti, abban itt sincs hiba. Na és az a tekervényes, nagyívű ének, ahogy kígyózik keresztül az őszi illatokat beengedő szobán, az maga a gyönyörűség!

Három kiadványa létezik a mai napig ennek a lelkes kis formációnak, amely Sherbrooke városában alakult, nagyjából félúton Montréal és Québec között. Egy mondat erről: Nem csúnya hely, és a zenei élet sem posvány arrafelé, vessünk egy pillantást eme plakátra, csak hogy lássuk, megadják a módját egy rockfesztiválnak!

Na de, nézzük meg végre miképpen áll össze a zenekari felállás:  Vanessa San Martin – ének, Jéremie Tremblay – gitár, Alec Sundara Marceau – gitár, Danick Cournoyer – basszusgitár, Éliot Sirois – dobok. Közülük mind méreténél fogva, mind hangterjedelme által kiemelkedik Vanessa… de most komolyan, ekkora torkot, emberek! Brutálisan erős, a mély és a magas regiszterekben is magabiztosan kalandozgató blues torok, ha a világon semmi hangszer nem kísérné, akkor is napestig tudnám hallgatni. Sőt! Reggeltől estig, estétől reggelig.

Kezdjük talán a méltatást a 2021-es Morning Walk című bemutatkozó anyaggal. Ez egy kicsit más mint a későbbi lemezek. Egyszerre van korai folk és blues hangulata is, olyan mintha az egykori kanadai Ptarmigan zenekar hippi aurája keveredne a San Francisco-i Grootna szellemiségével, de a Black Sabbath basszusgitárosával a fedélzeten. Ez elég sokrétű zenei alap? Akkor jó, mert pontosan ilyen az Occult Witches egyik arca, a sok közül. Ugyanis van nekik másik is… Ez itt az álmodozósabb, finomabb húrokat pengető arculat, amelybe elsőre beleszerethet bárki, aki a hetvenes évek bluesos, de nem direkt blues témákat nyúló rockzenéit kedveli.

A simán csak zenekari névre keresztelt nagylemez, az Occult Witches 2022 decemberében készült el. Ez már nagyobb falatokat kóstoltat velünk a doomból, miközben nagykanállal adagolja a klasszikus heavy metalt is, olyasféle szólamokkal, mint amilyeneket a Wishbone Ash, vagy a Budgie szokott művelni a nyolcvanas évek elején. Már-már mosolyt fakasztó a Ghost On The Highway mozdonyszerű zakatolása. 2022-ben ennyire közel nem sokan mentek a hagyományos, veretes fémzenéhez. Ez akár Lee Aaron valamelyik szólóalbumán is megjelenhetett volna egykoron.

De már a Tranquil ismét átevez a Morning Walk ködbe burkolódzó közegébe, amely magába szippantja a gyanútlan éjszakai utazót, akárcsak az Old Growth és az Infinite Void. Valójában ezek a dalok, ez a fajta sötéten, súlyosan, mégis hihetetlenül kellemesen ránk telepedő atmoszféra adja ennek a csapatnak a velejét. Másképp foglmazva: Akkor van a szeren Vanessa csapata, amikor nem csapatja…

Mindez az idén megjelent Mastermind felvételeire is igaz. Itt is parádéznak a gitárok, itt is ontják magukból a klasszikus zeneszerzők műveire emlékeztető szólókat, olyan mesterien, olyan színesen, hogy szinte elérzékenyül a magamfajta vén krokodil, de az igazán telitalálat itt is az, amikor Vanessa ki tud bontakozni, úgy igazából. Erre kiváló példa a nyitó Desire (semmi köze a U2-hoz), a középkori hangulatot árasztó The Pagan’s Cave, de leginkább a címadó Mastermind. Ebben szó szerint a csúcsra járatja a hangszálait a kanadai boszorkányleány, érdemes lecsekkolni, mint ahogy az egész zenekarral érdemes ismeretséget kötni, még ha csak az interneten keresztül is, ki tudja, hátha egyszer errefelé veszik az irányt…