Aki a kilencvenes években nagy nehezen beszerzett valahonnan egy Digable Planets lemezt, rögtön levette, hogy ezek olyan alsóbb osztálybéli, tanult négerek, akik szebben beszélnek, jobban öltözködnek a többinél, és valószínűleg jazz konziba jártak. Legfeljebb kirúgták onnan őket, ezért lettek rapperek. Másképp nem lehet, hiszen itt hangszeres jazz felfogásban, dobbal, bőgővel, zongorával tolják a hip-hopot. Akkoriban felnőni azért volt jó, mert még nem létezett internet. Ezért a zene mögé ki-ki azt képzelt, amit akart, illetve amit tudott. Ehhez adott segítséget a videóklip műfaja, na meg a raklapnyi mennyiségű zenei magazin.

Na most, ha valaki akkoriban meglátta ezt a triót, ahogy a Where I’m From klipjében a szálldogáló hóesésben mondja a magáét a nagyvárosi szmogban, az máris tisztán látta maga előtt mi az ábra. Itt nyilván olyan feltörekvő fiatalokról van szó, akik szeretnének maguknak, és a fekete társadalom hátrányos helyzetű tagjainak egy kicsit nagyobb megbecsülést szerezni, hasítanának egy kis szeletet a tortából, ha lehet így fogalmazni. De mivel kerülik a szélsőségeket, ezért mennek a maguk rögös útján a jazzes irányba.

Naaa igen… Ebben azért sok igazság van, már ami az elhivatottságot illeti, de ha manapság valaki utánanéz, máris kiderül, hogy Ishmael ”Butterfly” Butler atyja történelemprofesszor volt a Virginia Egyetemen, Ladybug Mecca, azaz Mary Ann Viera jómódú brazil jazz muzsikusok gyermekeként nőtt fel Washingtonban, és feltehetően Craig ”Doodlebug” Irving sem sokat nélkülözött, bár róla nincs ilyen jellegű adat. Az a kép, amit magukról sugalltak, feltehetően azért kellett, hogy ne tartsa senki őket úrifiúknak, mert rapper körökben ez olyan… izé… Ott igenis az utcáról kell jönni…

Nos, egy a lényeg, ők valóban jazzel adták el a rappet, vagy fordítva, és e tekintetben azóta sem akadt hozzájuk hasonló társaság. Hasonló még csak előfordult,- hiszen a rap is lényegesen szerteágazóbb műfaj lett, ami más műfajokba is beette magát -, de pont ilyen aligha. Rezesekkel (trombitával, szaxofonnal, pozannal) nem szoktak támadni a hip hop harcosok, sokkal inkább elektronikus ketyerékkel. Minden különlegességükkel együtt mégsem azoknak javasolnám ezt a lemezt, akik a jazz felől közelednének a rap felé, inkább éppen ellenkezőleg. Aki szereti a rapet, de unalmas neki a sok manapság leszállított tucatáru, az ebben a réges-régi cuccban értéket találhat.  7/10