Egy zseniális hard bob album 1974-ből, McCoy Tyner diszkográfiájából. A dinamikus, veretesen hullámzó muzsika már-már a fúziós jazz határait súrolja, nagyon hasonlít a jóval ismertebb Time For Tyner albumra, 1969-ből. Bobby Hutcherson az összekötő láncszem a kettő között, és az ő fáradhatatlan vibrafonja. Ám ezúttal nem kvartett formációban szerepeltek együtt Tynerrel, hanem egy kibővített kis csapattal zenéltek, amely összesen 9 tagot számlált. Nem csak a hangszeresek miatt, a kompozíciók nagyszerűsége okán is kiemelkedő album a Sama Layuca.

Jelen volt a stúdióban: John Stubblefield – fuvola/oboa, Azar Lawrence – tenor, szopránszaxofon, Gary Bartz – altszax., Buster Williams –bőgő, Billy Hart – dob, Guilherme Franco és Mtume – ütősök. A folyamatos, masszív kongás alap ad egy kis latin ízt a zenének, a billentyűkezelés úgyszintén, azonban a zongorázás sokszor kilép a szokványos latin alapból, és megy bele a legsűrűbb tengerparti bozótosba, ahonnan már alig tud kikecmeregni. (Lásd a borítóképet – Sama Layuca egyébként egy homokdűne neve Mexikóban)

Öt felvétel található az egykori bakelit kiadványon, telis-tele elképesztő ötletekkel, különösen ami a ritmikai megoldásokat illeti, hiszen ezeken hárman is dolgoztak egyszerre. Egy pillanatig sem unatkozunk a hallgatása közben. Olyan átütő erővel zongorázik Tyner, olyan ”állat módon” dolgoznak alá a társai, hogy arra egészen egyszerűen muszáj odafigyelni. A legmarkánsabb darab a címadó tétel, ez szinte átzúdul az ember hallójáratain, majd egy háromperces hangfestés következik (Above The Rainbow) és egy 10 perc fölött eszméletlen pörgős téma, a La Cubana. A kiadvány kakukktojása a Desert Cry című lassabb, elmerengősebb, oboadallamra kihegyezett szerzemény, természetesen ebben sem tétlenkednek a partnerek. Végül a több mint negyedórás Paradox zárja a sort, a maga leírhatatlan sokszínűségével: ébredő dzsungel, hajnali háztetők, megőrült szaxofonok, és persze a súlyos zongoracsapások sem hiányoznak.

Nem könnyed hallgatnivaló, latin fuvallat ide vagy oda, kell hozzá egy kis jártasság, vagy legalább némi érdeklődés a jazz irányába, de abszolút meghálálja a rá fordított időt, és kedvet teremthet más Tyner-albumok (Extensions, Sahara, Atlantis) felfedezésére. 9/10

Ajánlatom meghallgatásra a címadó szerzemény, amelynek számos izgalmas feldolgozását megtalálhatjuk az interneten.