Miles Davis és viszonylagos gyakorisággal cserélődő alkotótársai 1968-tól 1975-ig csupa olyan megfoghatatlan zenei szövedéket adtak elő, amilyet manapság senki mástól nem kapunk meg. Igaz, a basszus és a dob kísérete több felvételen mondhatni primitívnek hat, ám ezeken a koncerteken ez biztosította…
Azonnal elkap a szólista lehengerlő játékmodora, a szusszanásnyi szünetet nem hagyó, lendületes, izgalmas fuvolajáték, aztán jön a sok finomság, a ki-be mozgó cselló, a pihentető vibrafon, végül a szerény, szinte visszafogott gitár. A dobos az külön fejezet. Erősen kezdi, majd a harmadik perc körül…