Ezt nehéz elhinni... Ez után a nokedli után néhány hónappal hősünk besétált társaival a stúdióba és felvette velük minden idők egyik legjobb lemezét? A rejtély kulcsa ez lehet: itt NEM volt jelen a Pink Floyd. A kísérőzenekart úgy hívták, hogy Unicorn, a lemezüket Gilmour papa producelte, így adta magát az együttműködés, mivel a gitáros éppen úgy érezte, ki kellene lépnie kicsit az anyazenekar árnyékából. Szerintem ma már megbánta.

Sőt, talán már akkor érezte, hogy ez nem ugyanaz a közeg, hiába adott minden az alkotáshoz... nem megy. Az első szám a Mihalis című ének nélküli darab azonnal lefagyaszt minden vájt fülű Pink Floyd rajongót. Mi ez? Nagyjából semmi. Ám a többi nóta sem nyújt sokkal többet: mintha egy kezdetleges demót hallanánk. Kivéve egyetlen szerzeményt, az viszont telitalálat, a címe No Way. Ez mekkora lett! De gyönyörű a szóló a végén! Milyen kár, hogy ezt a számot nem vették fel újra Watersékkel! Gilmour sem játszotta túl gyakran, holott simán ott lehetett volna bármelyik Pink Floyd lemezen. Mégsem lett. A többi feledhetős. Éppen nem rossz, nem is színvonaltalan, jók a hangszerelések, sok a vendégzenész, de hát laposak a témák. Ez van. Mennyire kár ezért az egyetlen kiaknázatlan, hatalmas nótáért!  5/10

Kiadó: Columbia   Ország: Anglia     Tagok: David Gilmour - gitár, ének    Rick Wills - basszus      Willie Wilson - dob      Mick Weaver - zongora      Carlena Williams, Debbie Doss, Shirley Roden - háttérénekesnők