A Wandula egy nagy ország egészen kicsi zenekara, mégis érdemes odafigyelni rá, hiszen az egész brazil zenei színtér érdekes és izgalmas. A felületes popzene mögött, a másod-, harmadvonalban értékes formációk tevékenykednek szorgosan, mint fakéreg alatti hangyák. A Wandula nem igazán illik egy skatulyába sem, bár jól körülírható, mégis egészen egyéni ízű muzsikát játszik. Mernek egyszerűek lenni. Már-már primitíven egyszerűek, mégis jók. A csapat motorja a svájci énekesnő, akinek ritka szép, magas hangja van, és ügyesen harmonikázik. A dalokat is ő jegyzi, sokoldalúságát mutatja, hogy francia, német, angol és portugál nyelven egyaránt alkot.

Hangjának zamata, s a dalok hangulata a francia revü és színház világát hozza elő, de nekem például beugrik a Cranes is, mint tudat alatti hatás. A zongorista minimalista stílusban játszik, Eric Satie és Michael Nyman nyomán, részben a Blackheart Procession, részben Yann Tiersen modorában.   A bemutatkozó Wandula lemez (2002) 14 számos és 50 perces, míg a már említett dupla korong, a La Récreation első része 54:24, míg a második 27 perc körüli… (2007) Ízléses, szerény, mégis gazdag zenei világot alkottak, mely képlékeny lepelként borítja be a hallgatót, ki legszívesebben álomra is e zenére hunyná szemét. Kipróbáltam, működött.  8/10

Kiadó: Gramofone    Ország: Brazília    Tagok: Edith de Camargo - ének    Raphael Buratto - cselló  Philip Ayres - hárfa    Rafael Martins -gitár      Claudio Pimentel - gitár     JC Branco- ütősök   Denis Nunes - basszusgitár   Marcelo Torrone - zongora