Négytagú lengyel gárda bemutatkozó lemeze Krakkóból. Lelkes fiatal srácok alkotják a jobbára stoner/doom hangvételű csapatot. Sokrétű szerzeményeiket nehéz beskatulyázni. Egyfajta álomszerű, lassan szertefolyó tejfehér ködben botorkálnak, ahonnan aztán egy-egy váratlant lépve a semmi kapuján dörömbölnek. Teszik ezt névtelenül, (még facebook oldalukon sincs róluk bővebb info) azonban angolul, már ami a dalszövegek nyelvezetét illeti. Sajnos a számcímek azonnal leleplezik a technikailag abszolút profi, fülnek is kellemes tételeket: Apocalyptic Funeral, Blue Tears, Ashes, Ain't No Grave.

Mindez nem takarhat mást, mint semmitmondó közhelyek sorozatát. Ezen a ponton elnézőek lehetünk, hiszen számos nagy amerikai együttes is előszeretettel alkalmaz leharcolt szófordulatokat, vagy egyenesen ezekre építi szegényes mondanivalóját. Ezek a lengyel fiatalok legalább zenei értelemben gazdagon megáldott előadók, nem sok zenekar készített az elmúlt tíz évben ennyire ígéretes kiadványt. Szerintem a leghosszabbra nyújtott, Pink Floyd/Lunatic Soul ízű hetes tétel a csúcspont, ezért ezt javasolnám első belefülelésre, de a lemez az első nótától az utolsóig szépen összerakott, kerek egész.   7/10