Hogy mikről maradtam le 2023-ban… Például a lengyel Narbo Dacal első nagylemezéről, mely az Elysium Now címet viseli. A zenekar székhelye Krakkó, három tagot számlál, és nagyrészt a basszusgitáros/énekes Eliza szerzeményeire, valamint nem mindennapi énekelőadásaira épül. A koncepció náluk is a boszorkányosdi, mint oly sok stoner/doom bandánál, de legalább nem a legelcsépeltebb közhelyeket puffogtatják egymás után, sem zenei értelemben, sem a szövegek tartalmára vonatkozóan. Ez messze nem egy átlagos formáció, olyan munka van ebben a debütáló korongban, hogy ámulat és bámulat!

Időzzünk el egy kicsit a névválasztáson: Narbona Dacal híres-hírhedt középkori javasasszony volt Aragóniában, akinek működése következtében egyesek varázslatosan meggyógyultak, mások rövid idő alatt másvilágra szenderültek, ezért az inkvizíció halálra ítélte és 1498. február 12-én máglyára vetette. Azzal vádolták, hogy több városbéli nő elvetélt átkaitól, sőt olyanok is akadtak, akik esküvel vallották, hogy a templomban kutyaugatásra késztette őket. Az Aljaferia Palota udvarán történt a kivégzés, ahonnan a szintén üldözött testvéreinek, Máriának és Josénak sikerült megszökniük.

Nem belemagyarázás, mégis annyira adja magát a párhuzam: mintha ennek a középkori boszorkánynak a hányattatott életét és küzdelmeit adná vissza Eliza sokszínű, nagy hangközöket ugráló, helyenként csúszkáló, helyenként lebegő, egyébként brutál erős éneke. Nem sok ilyet hallani manapság. A zene pedig különös-különleges elegyét adja a doomnak, az alternatív rocknak, a post-metalnak, sőt prog-metalos elemekben is bővelkedik.

Az ehhez hasonló felfogású csapatokban rendre van valamilyen ”testidegen” hangszer, például hegedű, fuvola, vagy szaxofon, a lengyelek beérik a dobbal, basszussal, gitárral, ezért ők a dalok szerkezeti összetettségével tudnak bizarr hatást kelteni, illetve Eliza sikongatásaival. Ez utóbbiakra talán néhány kevésbé műértő egyén rámondaná Magyarországon, hogy „vinnyog mint a rossz kurva”, csakhogy ez itt a teljes alkotás egyetlen apró (bár markáns) alkotórésze, ő ugyanígy tud hörögni, süvölteni, és operaénekes módján áriázni is. Ha mindez valakit elriasztana a lemez meghallgatásától, kérem ne tegye, mert annyira jól eltalálják a lengyelek az arányokat, hogy egyáltalán nem fárasztó az album. Merem mondani, a tavalyi év egyik legjobb, legeredetibb kiadványát hozták össze.

Egy olyan nagylemez lett a bemutatkozás, amire joggal lehetnek büszkék az alkotóik, mert időtálló darab lett. (Meg kell jegyezni, ugyan ez az első teljes nagylemez, de a banda 2020 óta együtt van, tehát ez egy három éves alkotói folyamat gyümölcse) A számok ugyan tematikailag nem eredményeznek konceptalbumot, mégis úgy gondolom csakis egy az egyben, azaz az első számtól az utolsóig érdemes elmerülni a zenében, mert az összkép akkor lesz teljes. Egy személyes megjegyzés a végére: nekem éppen a sikolyok tetszenek a legjobban. (King Diamond hatása miatt) Azért nem adnék rá kerek 10 pontot, mert nem éreztem a lemezt zseniálisnak „csak” nagyon jónak.  9/10