Az egyszerre pihentető és elgondolkodtató muzsika régóta ritkaságszámba megy a zenei világban, mintha muszáj lenne a kitaposott utat járva vagy itt, vagy ott lehorgonyozni az előadóknak. Szerencsére itt nem ezt tették. Könnyed szamba és bossa alapokra improvizálnak a jazz legnagyobb mesterei, akik közül Paul Horn és Airto Moreira, ha szabad ilyet mondani Miles Davis emlőin nevelkedtek, szóval senki ne szimpla háttérzenét várjon a korongtól. Annyi bizonyos, hogy üdébb, frissebb agyszellőztetőbb, merem mondani meditatívabb lemezanyagot nehezen találhatnánk, de aki arra kíváncsi hogyan lehet különösebb tekerések nélkül ízlésesen szólózni, az se hagyja ki.

Paul Horn amolyan világcsavargó volt, aki különleges helyszíneket keresett fel, hogy fuvolajátékát ezeken új inspirációt kapva tovább fejlessze, s azt szalagra vegye. Így készült lemeze a Taj Mahalban, a piramisok egyikében, és így jutott el Brazíliába is, ahol az ott élő prominens jazz muzsikusok kíséretében készítette el ezt a kiadványát.

Az akusztikus gitár, a fuvola, az ütős hangszerek együttes játéka egész egyszerűen tökéletes. Az összeredmény jóval több, mint kellemes hallgatni való, elképesztő kreatív ötletek vonulnak fel egy-egy számban, finoman, lazán, gördülékenyen. Sajnos a lemez terjesztése botrányosan gyenge, de Magyarországon is megrendelhető. Nem tartozik a legolcsóbb kiadványok közé, viszont maximálisan megéri a befektetés. Mondanám, hogy fuvolásoknak kötelező, de ők már úgyis jó barátságban vannak Tülök Palival... 10/10

Paul Horn - fuvola, szoprán szax., Andre Geraissati - gitár, Airto Moreira és Joao Parabyba ütőhangszerek