Hogy miért érdemes előtúrni a múltból teljesen ismeretlen előadók sehol nem hallható lemezeit? Talán mert vannak. Valamiért megszülettek, és ha lemezjátszóba helyezzük őket, ma is élnek, ma is mondanak nekünk valamit. Jelen esetben itt van például a baszk Haizea első lemeze, Barcelonából. Ezt a kiadványt progresszív és pszichedelikus jelzőkkel szokták illetni, sőt egy fórumon valaki mindjárt a XX. század legjobb progresszív rock lemezének nevezte.  Ebben talán van egy kis túlzás, de ha már progresszivitásról beszélünk, nyilvánvalóan ennek a megnevezésnek is helyet kell adnunk egy-egy szám esetében.

Az Arnaki, vagy az Egunarn Hastapena egyértelműen progresszív rock/folk rock hatásokat mutat, megdörren az egyébként visszafogott dob, harsányabban szólnak a dalok, van egy kis improvizatív szóló a nótákban, de ez nem jellemző a lemez egészére. Hiszen pl. az Argizagi Ederra című tétel szimplán egy baszk népdal, minimális zenei kísérettel, a Hontz Gaua című dal pedig… milyen is?

Ezt nehéz lenne két mondatban összesűríteni. Egy 14 perces tételről van szó, mely kristálytiszta férfihangon megszólaló gregorián énekkel indul, ami aztán nyugalmas, csendes népi dallamokba lényegül át, majd a végére egészen elvont, megfoghatatlan zenei őrületté dagad. A Dead Can Dance lehet jó hasonlítási alap a Haizea ezen oldalához, és egyáltalán a zenei felfogásukhoz, mivel mindkét esetben egymástól gyakran lényegesen különböző dalok fődögélnek a zenei vegykonyhában.

Kísérteties hangulattól a bájos gyermekdalig, szinte minden hallható ezen a lemezen. Az első dal, az Anderea annyira barátságos, hogy akár megjelenhetett volna valamelyik Halász Judit albumon, természetesen magyar fordításban. Ha még nem árultam volna el, minden számban baszk nyelven énekelnek, ami egészen különleges ízt ad a számoknak.

A lemezanyag legnagyobb értéke számomra az énekesnő, Amaia Zubiria gyönyörű hangja, valamint a Haizea dalok szerkezete, amely több, mint szerteágazó. Színtiszta népzenei alapok gyúródtak át finom akusztikus rockzenévé. Ma már olyan nyelvű és felfogású zenét hallgathatunk, amilyet csak akarunk, de tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy száz mai előadóból egy ha akad olyan eredeti, mint ez a hetvenes években nyomtalanul eltűnt csapat. Tagjai voltak: Xabier Lasa - gitár-ének  Xabier Iriondo - gitár-fuvola Gabriel Berrena - n.bőgő-b.g. Amaia Zubirira - ének  Busto Hondar - dob, xilofon

A zenekarnak sem hivatalos honlapja, sem emlékoldala, sem MySpace oldala, sem You Tube videója nincsen. 8/10