2022. máj 01.

Joe Farrell - Upon This Rock (1974)

írta: Zelmo
Joe Farrell - Upon This Rock (1974)

888750636829cd42_1200.jpg

Ha eljön Joe Back… Születésem évében, 1974-ben készült el az Upon This Rock című Joe Farrell album, ami egy kicsit döbbenetes számomra, hiszen elvileg anyukám hallgathatta volna annak idején. Nem tudom, mit szólt volna hozzá, csak azt tudom, mit gondolok róla én magam. Nélkülözhetetlen mestermű. Magasan fölötte áll mindannak, ami akkoriban a zenei világban hallható volt a rádió- és televíziócsatornákon keresztül. Ők természetesen soha nem kerültek így együtt kamera elé, az talán sok (vagy sokk?) lett volna az Elton Johnhoz és Barbra Straisandhoz szokott füleknek.

Joe Farrell- szaxofon, fuvola, Joe Back- gitár, Herb Bushler  - basszusgitár, Jim Madison – dob. (A második számban, az I Won’t Be Back-ben Herbie Hancock billentyűn, Don Elias kongán, Steve Gadd pedig dobon közreműködik.) Érdemes megjegyezni e neveket. Az általuk készített lemez közelíti meg a fúziós jazz csúcsát. Először is nagyon kemény muzsika, rock a javából. Másodszor borzongatóan jó improvizatív szólók vannak benne, vagyis jazz a javából. Harmadszor: lehet rá táncolni, ugrálni, tekeregni is, vagyis alkalmas az örömszerzésre. Negyedszer: rövid, de velős. Mindössze négy szám, teljes hossza: 36.04

Ez a lemez egyértelműen a kifinomult szólójáték mintapéldánya. Az első két számban ez még csak körvonalazódik, azoknak inkább a szerkezetei egységei fantasztikusak, mintha két-három zenekar váltogatná egymást egy számon belül, aztán a végén jönnek a szólók, jön a Farrell - Beck előadás. Ezt hallani kell! Soha nem fogynak ki a lendületből, a jobbnál jobb ötletekből.

A címadó számban, és a Seven Seas c. Joe Beck szerzeményben a dob-basszus témákban alig van variáció, a szólógitár és a fuvola, illetve a szaxofon zseniális játéka adja savát-borsát az egésznek. De az olyan színvonalú, hogy ami a rock gitározást illeti, abban valószínűleg itt az egyik csúcspont. Nem Hendrixnél, nem Satrianinál, nem Zappánál, hanem Joe Becknél.

Túlságosan hosszan nem is tudom ragozni a mondanivalóm: Ez alapmű! Ha nem is kötelező tananyag, de erősen ajánlott mindenkinek aki a szaxofon, vagy a jazz fúziós korszaka, vagy az ízléses gitározás iránt érdeklődik. Egyedül a terjedelmébe lehet belekötni, de ilyen sűrűségű anyagból ennyi éppen elég. 10/10

Szólj hozzá

1974 Tízpontos! Fúziós Jazz