Ööö… pszichedelikus southern rock Hollandiából? Nos, mocsár végeredményben ott is van, és ezek a srácok tényleg déli emberek, hiszen dél-Hollandiából, Roosendaal városkából próbálnak maguknak követőket találni, mindeddig nem túl sok sikerrel. De van még idő, nem hajt a tatár, hiszen ez a bemutatkozó albumuk, és ami igaz az igaz, nagyon elkapták a Mississippi-hangulatot. Kaj Arne Philipse dobro gitáron, Martin Raanhuis basszusgitáron közreműködik, és Roan de Neve “Sludge” a trió dobosa, egyben énekese. A Phil Anselmo féle Down lehetne az irányvonal, ha egy kicsit is hasonlítanának rájuk, de ez sajnos nem jött be… Na jó, van köztük némi párhuzam, nagyjából annyi, mint egy afrikai fecske és egy töketlen gilice között. Ha nem kell a nagy szigorúság, de fontos, hogy rock legyen az alap, akkor jöhet a Smoke.

Nincs túl sok elemezni való ezen a kiadványon. A dalok jók, de csupaszok, bár csupaszív arcok csapatják a riffeket, a dob is megremeg, kevés az ötlet, a váratlan jelenet, a groove, a finesz a zenéből kiveszett. A dobos srácnak kiváló hangja van, őt ki kellene venni a dobszékből, részben azért, mert amit dobol, azt bárki meg tudja csinálni, részben mert frontembernek született, látszik a videókban. Még egy gitáros nagyon elférne itt, vagy néha egy szájharmonika, a három zenész minden igyekezete ellenére demo hatása van a nagylemeznek. Soha rosszabb bemutatkozást, de az már nagy kérdés, meddig jutnak ezzel, egyáltalán megérik-e a második megjelenést? Meglátjuk. 8/10