A Churupaca egy Argentínában működő klezmer zenekar, mely spanyol nyelven adja elő franciás sanzonjait. Ezekben a dalokban reggae elemek és rap betétek éppúgy előfordulnak, mint latin motívumok. Mulatós zene a szofisztikáltabb válfajból: rendkívül kifinomult hangszerelés, gyönyörű női ének, meghökkentő zenei ötletek, a banda igazi unikum a világzene tarka rengetegében.

Fefo Selles (énekes, basszusgitáros, zeneszerző, művészi producer) és Juana Aguirre (énekes, gitáros, zeneszerző) először 2011-ben találkoztak, s elkezdték megosztani dalaikat egymással, majd a világgal. Az akkoriban Bolíviában élő Juana 2012 nyarán lépett kapcsolatba újra Fefóval, s ugyanazon év márciusában már az első koncertjüket is megtartották. Ekkor már Ricardo Boretta (dob) is szerepelt előadásaikban. Nem sokkal ezután csatlakozott Dario Bercovich (klarinét), Joaquin Gutiérrez Calviño (harmonika), végül Pablo Viru Tirachio (gitár, bendzsó, charango).

Nem könnyű manapság az interneten információt találni erről a zenekarról, még a bemutatkozó lemez megjelenési dátuma is kérdéses. Van, ahol 2013. december 31. szerepel, van, ahol 2014, míg a Bandcamp oldalon 2015. február 4. Ami biztos: a kiadványt 2018-ban követte az Antes De Manana, 2020-ban a Sesiones de Estudio en el Jardín y Otros.

A Churupacát szokás együtt emlegetni a Perota Chingoval, nem csupán bizonyos stílusbéli hasonlóságok okán, hanem mert Juana Aguirre testvére Lola Aguirre (Membrillo) a Perota Chingo egyik fele. A két zenekar között direkt párhuzamok, ami a zenei környezetet illeti nincsenek, bár a hölgyek éneklési stílusában akad azonosság.

A Churupaca lényegesen változatosabb, kevésbé kiszámítható zenét alkot, elindulnak valamerre egy szálon, de mire megszoknánk, már váltanak is. Nos, ez még nem progresszív rock, mindenesetre ügyelnek arra, hogy a szerzeményeik ne legyenek szimpla kocsmanóták. A Duda Morena című nyitódal is ilyen, tipikus klezmernek indul, s mire véget ér, egész más lesz belőle. A cím egyébként azt jelenti: Kétségbeesett barna – s az énekesnő itt magára utal.

A lemez egyik legjobb száma a Miren (Nézd), kellemes a dallamvezetés, érdekesek a hullámzó spanyol nyelvű dallamok, miközben Dél-Amerikai indián motívumok kísérik Juana énekét. (furulyán)  A Cafe Goyheneche egy kávéházi sanzon, a közepén raphez hasonló szövegmondással, kézi dobokkal, hangulatos női vokállal, sokrétű, izgalmas szerzemény.

A Francamente (Őszintén szólva) című dalban a két Aguirre lány együtt énekel, ám a Perota Chingos Lola hangját is elnyomja az a fajta csordavokál, amit feltehetően az összes muzsikus együtt produkált a refrénben. Ettől a számnak olyan össznépi örömködés hatása van, szintén a lemez legjobb pillanatai közé tartozik. Van még ilyen a továbbiakban is, mert az akusztikus gitárral kezdődő Palabras Que Matan (Szavak, amelyek megölnek) harsány kiáltozásai is szikrázóvá teszik a napfényt a szobában.

A You Tube széles skálán kínálja a videófelvételeket a Churupacatól, többek között e lemez dalai közül is találunk ott néhányat, láthatóan nagy hangsúlyt fektettek erre a zenekar tagjai, talán nagyobbat is, mint amit a lemezkiadásra, vagy koncertezésre fordítanak. Valószínűleg ebben látják az érvényesülés útját, vagy csak így egyszerűbb nekik, ki tudja? A lemezanyag mindentől függetlenül kiváló, nagyobb elismerést érdemelne.  9/10

Perota Chingo lemezajánló itt: https://zenehallgatas.blog.hu/2021/08/02/88_perota_chingo_un_viajecito