Miután a 2022-es év legjobb albumait a hardcore metal és a pszichedelikus rock berkeiben már ajánlottam a magyar olvasók figyelmébe, most a rám jellemző stílusváltással egy jóval békésebb hangvételű műfaj következik: a szerzői lemez. Nálam a legjobb folk előadó és legjobb akusztikus dalszerző képzeletbeli díját ugyanaz a személy kapná: Natalia Lafourcade. A hölgy, akit Mexikó és Chile is nemzeti kincseként tart számon (de a franciáknak sincs szégyenkezni valójuk miatta) 2002-ben jelentette meg bemutatkozó lemezét, idén pedig, 20 év elteltével a 11.-et a sorban. Ez volt a De Todas La Flores, azaz magyarul Az összes virág közül.

Nem lehet ezt a ziccert nem lecsapni: Az összes virág közül szerintem a legszebb Natalia. Különösen így érettebb korában. Az ő fejlődéstörténete eszembe juttatja egy másik Natalia, az amerikai Natalie Merchant szólókarrierjét. Ő is a mainstream pop/rockban kezdte bontogatni a szárnyait és kötött ki végül a folk gyökerű szerzői daloknál, mint ahogy Lafourcade is. Lényeges különbség kettejük között a jazzel való kacérkodás, ez csak a mexikói dalszerző műveiben van jelen.

Kicsit jazzes, erősen népi kötődésű, a szövegvilágot tekintve költői érzékenységű dalok kerültek erre a különleges lemezre, ami nem is lemez valójában, de erről később. Még a műfaji besorolásnál fontos említést tenni arról, hogy valójában bárki, aki a hangszeres zenét kedveli, örömét lelheti ezekben a szerzeményekben, műfaji kötődéstől függetlenül, annyira tiszták, őszinték, hátsó szándéktól mentesek. Ha csak nem az a hátsó szándék, hogy mindenki nyugodjon meg, még nincs akkora zűr a világban. Amíg egy ilyen produkció megszülethet - még ha nem is szólnak a dalok a plázákban – addig nem kell elsiratni a kifinomultabb zenéket.

Ezeknél a tételeknél kidolgozottabbakat az énekelt versek kategóriájában bajosan talál a kedves olvasó, (ha igen, kérem értesítsen róla), és ez még akkor is nagy dolog, ha történetesen a közvetítő nyelv spanyol, így mi magyarok csak a dallamvezetéséből következtethetjük ki a tartalmát – már amennyiben nem tanultunk idegen nyelvet, persze. De valamennyit a lemez alkotógárdája is sejthetett ebből, ezért angol feliratozással segítette a megértést. Hogy hol? Na ez az! A You Tube-on. Minden dalhoz készült videóklip, mindegyik feliratozva spanyolul/angolul, megtekinthető egyben is, mint bő egyórás zenés film, vagy részleteiben is, csapongva a videók között… Ezt nevezem én kiszolgálásnak!

Szemmel láthatóan nem szenvedtek hiányt támogatásban az alkotók, valószínűleg a lehető legjobb technikával dolgoztak, beleértve ebbe a mikrofonok minőségétől az utólagos keverésen át az operatőri gárda szakértelméig minden kis részletet, de mindannyian tudjuk, ettől még lehetett volna az egész full gagyi. Minden attól függ, mi van az előadó tarsolyában, és Natalia Lafourcade jóval több, mint mesterségesen felpumpált díva. Pontosan tudja, merre halad, pontosan tudja, mit akar: élni és majd meghalni, örömmel.

Mindezekről nyilatkozik a lemezanyag felvételein, de ha nem olvasnánk el a nóták folyton megjelenő sorait akkor is látnánk a gesztusaiból, éreznénk a fekete-fehér filmkockákból, mindabból, ami ennek a különleges audiovizuális élménynek szinte tapintható párlata, hogy itt bizony az élet nagy dolgai kerültek napvilágra. Néhány cím ízelítőnek: Egyedül jöttem, Telnek a napok, Vezessen szél, A megfelelő helyen (Jó helyen), Halál

A címek is jelzik, a videók képvilága is hangsúlyozza: Ez nem egészen ugyanaz az előadó, akit eddig ismertünk. Legyünk tényszerűek, a hölgy nem szorul Latin-Amerikában bemutatásra, Grammy díjas, túlzás nélkül agyonsztárolt énekes, amolyan két lábon járó félisten, ehhez képest ez a stílusváltás, ez a letisztult külső (és belső) több mint meglepő. Voltak már hasonló dalai, jelentek meg hasonló videó is, de ha összehasonlítjuk ezeket a mostaniakkal a különbség rögtön nyilvánvaló. Csúcspontok? Szerintem a María La Curandera és a Muerte, de őszintén szólva azt mondanám mindenkinek, akinek felkeltettem az érdeklődését, ha van egy szabad órája, üljön neki. Nem könnyű feladat, mert lassú, melodramatikus, és egyáltalán... olyan testidegen az egész. Mégis megéri. 10/10