Elsősorban a gyűjtők figyelmébe ajánlom az egylemezes Street zenekar albumát, a kivételes hangú Anya Cohen énekesnővel a mikrofonnál. A nagylemezt felkutatni és megszerezni nem egyszerű, de a fanatikusok találékonysága, kitartása korlátlan. Miért is érdemes birtokolni az anyagot? Olyan színvonalú, gazdagon hangszerelt, fülbarát rockzene ez, amihez képest a Jefferson Airplane, vagy a Humble Pie lecsupasztott, korhadék fának tűnik csupán. Ráadásul a Street egyszerre merített a bluesból, a soulból, a folk rock hagymányokból, megöntözve mindezt egy csipet pszichedeliával – a kor szellemének megfelelően.

A felvételek ezért nem mutatnak egységes képet, akad közöttük lágyabb húrokat pengető, már-már slágeres nóta, akad fúvósokkal együtt rezgő tétel, még amolyan okkult-kísértetiesen lebegő szerzemény is, ami többek között a Coven zenekar világát idézi. Azok találhatnak örömöt a kiadványban, akik mindezeket a dolgokat egy lemezen be tudják fogadni. Kiemelkedő teljesítményt a hangszeresek nem mutatnak fel, Anya azonban könnyen lehetett volna világsztár – hangszíne szépen zengő, hangereje is megvolt ezekhez a cseppet sem egyszerű témákhoz. Elsősorban miatta izgalmas a korong.

Ugyan nem futott be nagy pályát a csapat, előélete azért volt, ezt is érdemes szem előtt tartani. Fel lehet lelni Anya’s Street felvételeket és Street koncert részleteket – az internet szövevényes dzsungelében. Az már más kérdés, milyen ezeknek az anyagoknak a minősége. Nem feltétlenül közelíti meg ezt a nagylemezt.

A dalokat külön-külön nem vesézném ki, egy különlegességre azonban felhívnám a figyelmet. Ritkán hallható nagylemezeken olyan megoldás, amit a What a Strange Town című dal végére tettek az alkotók. Maga a dal nem különösebben izgalmas, kellemes, kissé slágeres darab, férfi-nő párbeszédére épülő, nosztalgikus szerzemény, amikor abbamarad az ének, akkor kezdődik valami egészen rendkívüli, érdemes meghallgatni, itt…    7/10