Amennyire rossz név ez a Grave Bathers, amilyen Zs-kategóriás borítóba tették ezt a lemezt, legalább akkorát robban a hangfalakban! Bombameglepetés Philadelphiából! Szív küldi szívnek szívesen, ha az a szív nyitott a súlyos, Black Sabbath-riffeken dagadtra hízlalt pszichedeliára. Körülírni roppant könnyű ezt a fajta nehéz fémet: Stoner/doomba oltott hard rock, a brutális fajtából. Összehozni már melósabb lehetett, de megérte! Aki az Orange ládákból kifolyó torzított hangzást kedveli, az el fog ámulni ettől a lemeztől! 

Gyorsan kihangsúlyozandó mindjárt az elején: messze nincs azonos kategóriában a grafika és a zene! Ez az ábra egy komolytalan, 12 egy tucat stoner bandát sejtet, minden különösebb egyéniség nélkül. De ha már a nyitó nóta, a Ghost ’Em All videóklipje eljut a szőrös vén riffőrültek szemei elé, akkor meglesz a hatása! (Kevesebb szőr esetén is működhet) Hát kérem ezek a fickók mindent tudnak, amit a nagyok. Az már más kérdés, hogy szinte minden témát tőlük vettek kölcsön, de az ilyesmit nem kell annyira szigorú szemüvegen át nézni, direkt nyúlást nem is vettem észre, csak ismerős stíluselemeket.

Az énekes Drew Robinson például David Coverdale munkásságán nőtt fel, ez teljesen nyilvánvaló. Whitesnake, Great White, Badlands stílusban üvöltözik a mikrofonba, és milyen jól teszi! Végre egy blues alapú stoner brigád, amelyik Ozzy-frazírok és Dio-sikolyok nélkül is tud érvényesülni! Hatalmas erő van a torkában, élvezet megtapasztalni, milyen könnyedén tolja ki a magasakat is.

A gitáros Jaret Salvat Rivera (ex-Heavy Temple) le sem tagadhatná a Pentagram/Black Sabbath/Led Zeppelin gyökereit, a dobos Sean Lafferty pedig a zseniális Captain Beyond dobosra, Bobby Caldwellre emlékeztet. Számomra már ez eddig nagyon kellemes, de a többiek sem maradnak el mögöttük. Steve Capitano a másik gitárnál, David M. Shubs a basszusnál teljesít magas fordulatszámon.

A kiadvány meglehetősen sokszínű, nem is lehet más, hiszen 12 terjedelmes tétel alkotja, bő egy órában. Csak csonkítva lehetett volna egy vinyl lemezen kiadni, ezért dupla bakelit formájában rendelhető. Kifejezetten jól jár vele minden gyűjtő, aki erre szánja a pénzét. Van itt improvizált szólórengeteg a The Mole-ban, fejbólintó zúzda a Tarman Comethban, elvont ködösítés a Rock’n Roll Fetishben, és még sorolhatnám. Azért nem teszem, mert ha felmondom a teljes repertoárt, akkor oda a felfedezés izgalma, márpedig ezt a zenekart, ezt a lemezt érdemes felfedezni.

Úgy gondolom, minden további elemzésnél többet mond a lemezanyaghoz készült két videó, ezekből bárki láthatja, hogy a csapattal számolni kell, legalább olyan jók, mint a stoner élvonalához tartozó zenekarok, a Mastodon, vagy a Monster Magnet. Úgy érzem az anyagot hosszan kell érlelni, akkor jön meg igazán a zamata, vagyis nem azonnal fülbemászó a zenei tartalom, de idővel meghálálja a türelmet.  9/10

Utólagos kiegészítés: Néha alszik rá egyet-kettőt az ember, majd amikor újra lejátssza a lemezt, már rég nem olyan érzés. Néhány nappal a kritika után megint betettem ezt az anyagot, de már nem működött. Képtelen voltam végighallgatni. Ezt azzal magyarázom, hogy tényleg jók a videók, szimpatikus arcok nyomatják a dallamos rockzenét, csak sajnos ez hosszú távon kevés. Inkább 5 pont ez, mit 9.