Akárcsak a Moon Wizard… Egy mellőzött gyöngyszem a stoner rock színes palettájáról. Éppen nem tegnap jelent meg a holland Skallebieter albuma sem, (már idén februárban közzé tették az interneten), de mivel nem fogadta Magyarországon általános örömünnep, érdemes kicsit foglalkoznunk vele. Abszolút kellemes, színvonalas rockzene Urkból. Nem annyira bonyolult a képlet: Sabbath-emlőkön hizlalt, kissé Motorhead-ízű rock’n roll amúgy szőrmentén. Rövid, de velős.

Hétszámos, félórás kis anyag, tulajdonképpen nagy csodák itt nem esnek, viszont ez a hét szám úgy elröppen, mintha 7 perces lenne a kiadvány. Az nagyon nagy plusz pont, hogy nem nyúltak le konkrét témákat sehonnan, és az énekes sem Lemmyt utánozza, inkább egy kis C.O.C, Clutch párhuzam ugrik be az énektémákról. Nagyon egyben van a hét tétel, az egyetlen kifogásolható tényező az időtartam lehet, mert ez valóban karcsú picit.

A nyitó szám hangulatában a Moon Wizard világát hozza, persze férfi énekkel, de ugyanolyan dallamos, fülbemászó refrénnel támad, mint a Sirens lemez több nótája is. A hollandoknak ez az első komolyabb kiadványuk, és ez igazán reményteli a továbbiakra nézve. Nyilván egy ennyire ódivatú műfajjal, mint ez a rozsdás rockzene nem fognak túl nagyot robbanni, arra viszont alkalmas lehet a társaság, hogy Európában zúzzon itt-ott egy kellemeset. Azt sem bánnám, ha épp Budapesten lenne egy ilyen összejövetel.

Szerintem a legjobb daluk a 8 perc fölötti, enyhén pszichedelikus (grunge-os?) Linerider lett, ha ehhez hasonló töltényük lett volna még 2-3, akkor most jobban lelkesednék, ezzel együtt ez egy remek lemezke. Amúgy a Linerider markáns kis gitár-riffje 3:55-től véletlenül nem egy Warrior Soul nótából lett átemelve ide? Tessék, méghogy nem nyúltak senkitől… De azért a Warrior Soul az mégis egy szint. Idáig is el kell jutni. Emelem a krediteket a hollandok előtt egészen egy nyolcasig, azt hiszem ennél több nincs bennük, viszont kevesebbet sem ér a dolgozat.   8/10