A magyar és általában a Portugálián kívüli zenehallgató a fado műfajával valószínűleg Wim Wenders Lisszaboni történet című filmjével találkozott, ha találkozott. A Madredeus által énekelt fado azonban nem tükrözi híven ennek a sajátos lisszaboni zenei kifejezésmódnak a gazdagságát. A hosszan kitartott, lebegő énekhangra épülő dalok nem mindegyike lassú és ünnepélyes, sok közöttük a vidám, ropogós hangvételű talpalávaló, ahogy azt ezen a korai vinyl nagylemezen is hallhatjuk.  Amália Rodrigues, a fado királynője 1920-ban született Lisszabonban (és itt is hunyt el 1999-ben) ezen a kiadványon saját fenségterületein túlra merészkedett, amikor flamenco szerzeményeket is felvett a repertoárba.

Öt felvétel a fado-műsorból, hét a flamenco világából. Nem annyira meglepő, hogy nincs túl nagy eltérés a lemez A és B oldala között. Szinte csak a nyelv más. Ennek oka az lehetett, hogy olyan dalokat választott az énekesnő, melyek hasonlítottak megszokott műfajához. Önmagában véve a fado és a flamenco nem ennyire rokon hangulatú, az utóbbit lényegesen magasabb érzelmi telítettséggel szokás énekelni, mint itt Amália tette. A kíséret kizárólag akusztikus húros hangszerekből áll; tiszta, jól érthető artikuláció, könnyen befogadható ének jellemzik az előadásmódot. Nem sokan mondanák meg erről a zenéről, hogy 1954-es keltezésű, sőt majdnem 1953-as, hiszen január 1-én került kiadásra. 7/10

Kiadó: Angel Records    Ország: Portugália      Tagok: Amalia Rodrigues - ének    Jaime Santos - gitár    Santos Moreira - viola