A Barcelonából származó The Capaces valószínűleg Európa egyik legkülönlegesebb, kiemelkedő punk zenekara. Hogy ki állítja ezt? Ők maguk! Bandcamp oldalukról továbbá azt is megtudhatjuk, hogy több mint 20 éve nyomatják a lendületes punk rock himnuszokat, melyekben hardcore/rock’n roll ízek is vegyülnek. Szép, szép, mondja erre a magamfajta dörzsölt róka, de ha annyira kiemelkedő zenét tolnának, ugyan miért nem lehetett semmit hallani róluk abban a bizonyos 20 évben? De félre a kétkedéssel, hiszen a csapat tényleg jó. Ha nem is világmegváltó, az biztos, hogy energia szorult beléjük, nem is kevés. Figyelem! Frontcsajos punk banda, mely értéket képvisel!

Foglalkozzunk most kicsit a 2018-as „Nyersesség” koronggal. Mégpedig azért ezzel, mert ennek a legszebb a borítója. Az is lehet szempont. A 2013-as Born To Punk totál katasztrófa e téren, és a későbbi megjelenések sem kerültek sok pénzbe a tervezés szempontjából, mint ahogy a legutóbbi (2021-es) lemez sem, ám úgy látszik egyszer mégis úgy gondolták, megadják valamennyire a módját. Helyes! A punkok is lehetnek igényesebbek.

Na, a csaj brutális, az egyik legprímább rockcica, vagy vadmacska, a lényeg, hogy a torkát kiüvölti, és ez nem csak fantáziátlan kornyikálás, mert van benne erő is, dallam is, valóban tökéletes a szerepére. A banda sem zöldfülű kezdők őrsi gyűlése, be is mutatnám őket, ahogy illik: Victor – dobok, Manel – basszus, Cleveland – gitár, David – gitár, és Martillo – ének. Kíméletlenek, ez tény! Szuperszónikus hátbatámadásaik még éppen elférnek azon a határon, ami után egy centivel már torz erőlködésbe fullad az egész. Nincs vérhányás, sem köpködés, tisztán dallamosnak nevezhető a dalszerkezet, a szólók is ügyesek, a változatosságra sem lehet panasz, szóval ütős kis csapat.

Sajnos van egy kis probléma a lemez dalaival: Annak ellenére, hogy 12-en vannak, a 25 percet sem haladják meg mindösszesen… Ssszz… Ez mondjuk olyan sovány, mint egy csatornamacska, aki hetek óta egy patkányfarkat sem evett. Nem tudom, akad-e olyan gyűjtő, aki megvásárolna a boltban egy 24:55 időtartamú bakelitet, ám ez még digitális kiadványnak is kevés. Ezért általában együtt hallgatom ezt az utolsó (Zoetrope) albummal, ami szintén nyúlfarknyi. Sok kis nyúlfark együtt már terjedelmes tud lenni. Ha azt gondolják az urak, annyira emészthetetlen a zenéjük, hogy nem érdemes azzal egy egyórás hanghordozót kitölteni, akkor tisztelettel üzenem nekik: ez egy nagy hülyeség!  8/10

Az alábbi videó igazi kis gyöngyszem, telis-teli filmes és zenei utalásokkal, érdemes rászánni 3 percet!